Így rendelt magának gondnokot az ország legfőbb közjogi méltósága
Mióta szigetelődött el ennyire hermetikusan az államfő a társadalomtól, sőt kicsoda, vagy inkább micsoda egyáltalán ma ez a közjogi intézmény? Az alaptörvény megfogalmazásában az államfőnek a nemzet egységét kellene kifejeznie, őrködve az államszervezet demokratikus működése felett. A Schmitt-Áder-Novák hármas kemény munkával feledtette ezt a nemes kötelezettséget a társadalommal, a bürokratikus hivatalok és kommunikációs szakemberek mögé bújó Sulyok Tamás pedig ott folytatja, ahol elődei abbahagyták.
Orbán Viktor idén március 15-én elmondott poloskázós beszéde alaposan felzaklatta a közvéleményt és járulékos következményként kéretlen figyelmet irányított a köztársasági elnökre is. A miniszterelnök hírhedtté vált szavai kétségkívül mélyítették a társadalom politikai megosztottságát, így Sulyok Tamásnak akkor is illett volna megszólalni az ügyben, ha a sajtó képviselői erre külön nem kényszerítik rá.
A Sándor-palota (mint hivatal) a kényes téma ellenére a következő reakcióval örvendeztette meg a nyilvánosságot, amikor a Telex Sulyok álláspontjára volt kíváncsi Orbán ünnepi beszédével kapcsolatban: „Az államfő politikusi beszédeket nem kommentál, csak akkor, ha az a társadalmi béke megbontására és a nemzet megosztására szólítja fel az embereket. Itt ilyen nem történt”.
Az idézet mindenekelőtt – egyébként helyesen – nyilvánvalóvá teszi, hogy az elnök nemzet egységét kifejező szerepe nem üres lózung, hanem tényleges közjogi funkció, amely aktív kötelezettséget állapít meg, mégpedig például a nyilvános felszólalást. Igaz, a Sándor-palota e kötelezettség teljesítésére az adott helyzetben nem látott okot, de ettől egyelőre tekintsünk el.

A Telex – miután az idézetteket Sulyok hivatalos véleményeként közölte le – újabb levelet kapott a hivataltól, amelyben azzal vádolták őket, hogy megtévesztően tulajdonítottak mondatokat a köztársasági elnöknek: „Bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy a ma reggeli kérdéseire küldött válaszban egyetlen mondattal sem utalunk arra, hogy a köztársasági elnök véleményét közöljük az Ön által feltett kérdésekre” – írták. Utóbbi azt sejteti, hogy a Sándor-palota Kommunikációs Igazgatósága Sulyok megkérdezése nélkül is jobban tudja, hogy az államfő adott helyzetben mit cselekedjen.
Bennem pedig az a kérdés kezdett el motoszkálni, hogy mióta szigetelődött el ennyire hermetikusan az államfő a társadalomtól, sőt kicsoda, vagy inkább micsoda egyáltalán ma ez a közjogi intézmény.
A különféle védőburkok mögött féltve őrzött köztársasági elnök – egy klasszikus szavaival élve – réteges lett, mint a hagyma.