„Az oroszok mintha folytonosan egy nagy háborúra készülődnének” – rideg, kegyetlen Szibériáról ír Kiss Tibor Noé

Az Olvadás című regényben nem kronologikusan követik egymást az események, de végül mint egy nyomozás során, összeáll a kép.

A nagyanya meghal. A harmincas éveiben járó főszereplő-elbeszélő előtt megelevenednek a kislányként nála töltött nyarak. De mégsem ez adja a karcsú, ám annál töményebb regény fő szálát, hanem az, hogy a temetésen másfél évtized múltán találkozni kell az apával.

Gyerekkori simogatások, pofonok, családon belüli bántalmazás, tanyavilág, a közeli vágóhídról érkező zajok és szagok, a mákfölre betelepült hattyúk, amint a terméssel megmérgezik magukat.

Hozzászólások