Magyar Péter nem áll le. Nemcsak keresztül-kasul begyalogolja az országot, politikai otthont ad a csalódott a fideszeseknek, beveszi a Fidesz fő bázisát jelentő egyre kisebb településeket is, hanem szisztematikusan hódítja el a párt szimbólumait és szimbolikus helyszíneit is. Azokat, amiket évtizedek alatt épített fel a Fidesz, ellenzékben és kormányon, és amelyek a fideszes identitást adták, a biztonságot és az állandóságot. S ez egy kezdettől fogva a szimbolikus politizálásban utazó közösség számára súlyos veszteség.
Magyar először az – Orbán Viktor oroszbarát politikájával már jóval korábban elárult – 1956-os forradalmat és szabadságharcot húzta át magához. Orbán Balázs elszólása valójában ennek az 1990 utáni magyar történelemben vadonatúj szcenáriónak a leképeződése volt, mondhatjuk úgy is, hogy igenis kikényszerített hiba.
Aztán jött Erdély meghódítása, amikor Orbán a magyarfaló, nacionalista román elnökjelölt mellé állt, Magyar meg sem állt Nagyváradig. Pár nap alatt találta ki, szervezte meg a menetet, keresztül az országon, amivel a Fidesz szíve közepébe gyalogolt be.
Annyira még nem volt bátor, hogy nem sokkal ezután a szakrális Tusványosra is utána menjen, megelégedett azzal, hogy Orbánnak a hívei előtt elmondott világmagyarázó beszédével egy időben a miniszterelnök szűkebb pátriájában, Székesfehérváron mondjon beszédet, abban a városban, ahol régi fideszes a polgármester (ám Cser-Palkovics András egyben egy Orbán utáni Fidesz lehetséges arcaként is elképzelhető). Augusztus 20-án aztán Szent István-tervet hirdetett a magyar egyház egyik legfontosabb és legrégebbi, egyben manapság legliberálisabb helyszínén, Pannonhalmán.
Most pedig a párt és személyesen Orbán Viktor másik szakrális politikai rendezvényét térítette el. Kötcse ugyanis a fideszes naptárban a politikai szezonkezdet, a programalkotás helyszíne, amely különösen felértékelődik a választások előtt.
