A háztáji kertekben a kapálás egy generáció számára elválaszthatatlan a „tiszta udvar rendes ház” mozgalomtól. Fő célja a gyomok eltávolítása, a felső talajszerkezet lazítása, és alkalmas arra is, hogy elvágja a talaj természetes parányi csövecskéit, a kapilláris járatokat, amivel forró napokon akár a párolgási veszteséget is csökkenthetjük. Indokolt lehet például a gyökérzöldségek ágyásait lazítani, hiszen ezek nem szeretik a kötött talajt.
A kíméletes talajműveléssel foglalkozó szakmai műhelyek iránymutatása ebben a kérdésben az, hogy ha szükséges, akkor villás ásót alkalmazzunk és semmiképp sem rotációs kapát, az ugyanis beomlasztja a gilisztajáratokat, elvágja a hasznos mikorrhiza gombafonalakat. A talajlazítást szükség esetén időzítsük őszre, ugyanis tavasszal sokkal nagyobb a vízveszteség, plusz az akkor beforgatott növényi maradványoknak sincs idejük rendben lebomlani.
A megfontoltság tehát javasolt, hiszen ennek a megszokásos alapon végzett művelésmódnak számos olyan árnyoldala is van, ami miatt egyre több kertész hagyja el a talaj forgatását.
Milyen problémák forrása a lecsupaszított talaj?
Oka van, hogy egy erdőben nem alakulnak ki tiszta, porhanyós földdel fedett ágyások, nem látunk a természetben fedetlen talajfoltokat. Takarás nélkül ugyanis gyorsabban szárad ki és melegszik át a talaj, az egyre gyakoribb viharos esők, szélviharok pedig hamar elhordják a termőképesség kulcsát jelentő felső rétegeket, amelyek kialakulása a saját éghajlatunkon nagyságrendileg százezer éves fejlődési folyamat eredménye.
Az ásással vagy forgatással végzett talajkeverés ráadásul szétszakítja a növényekkel kölcsönösen hasznos együttélését a mikroorganizmusoknak, gombáknak, lerombolja a talajlakó állatok életterét.
A kitisztított talajban nincsenek gyökerek, amelyek alapesetben cukrokkal látják el gyökérzónában élő mikroorganizmusokat, ha pluszban kigereblyéztünk mindent, akkor ráadásul szerves anyag sem marad a talajban.
A jól megszokott forgatással arról az extra és ingyenes plusz nedvességről és tápanyagról mondunk le, amellyel dísz- és haszonnövényeink túlélhették volna a kritikus időszakot. A mikroorganizmusok, gombák ugyanis a cukrokért cserében felvehetővé teszik a növények számára máskülönben a talajban elérhetetlen tápanyagokat, nedvességet szállítanak a gyökereknek. Plusz a szervesanyagokkal megindul a komposztképződés, ezzel a humuszanyagok extra vizet, tápanyagokat kötnek meg felületükön, miközben a toxikus anyagoktól is óvják növényeinket.
Mi a mulcsolás, és hogyan dacolhatunk a segítségével az aszállyal?
A mulcsozás egy kertészeti technika, amely során a talaj felszínét takaróanyaggal, úgynevezett mulccsal fedik be. Alkalmazhatunk elhalt növényi anyagokat, ásványi eredetű anyagokat (őrlemények vagy kőzúzalékok), fóliákat vagy mezőgazdasági melléktermékeket is (kéregzúzalék vagy épp törköly).
Egy férfi szalmával mulcsozza frissen elültetett fáját
AFP / Antoine Boureau
A mulcsozás előnyei minden esetben hasonlóak:
