Hogy mennyire lehetünk eredményesek a választott sportunkban, abban alapvető szerepet játszik, hogy mennyire leljük benne örömünket. „A testedzés-pszichológia jelentős részben annak a kutatásáról szól, hogy mi kell ahhoz, hogy megtartsuk az embereket a sportban, mi kell a hosszú távú elköteleződéshez. A motiváció ebben fontos kritérium” – kezdi Kovács Krisztina sportszakpszichológus, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Pszichológia és Sportpszichológia Tanszékének adjunktusa.
Nem mindegy, hogy külső vagy belső motiváció vezet minket. „Ideális esetben azért szeretünk mozogni, mert élvezetes, s fejlődünk benne, de legtöbbször nem ennyire tiszta ez a képlet. Akik elkezdenek sportolni, jellemzően azért teszik, hogy izmosabbak és/vagy vékonyabbak legyenek. Az is lehet cél, hogy fejlődjenek egy készségben, vagy legyenek jó társaságban, esetleg versengjenek másokkal.”
Nagyon jó, ha ülőmunka közben fél óránként felállunk, az is jó, ha lift helyett a lépcsőt választjuk, de ez édeskevés ahhoz képest, amennyit minimálisan kellene mozognunk szervezetünk optimális működéséhez. Arról, hogy mire jó az életmódorvoslás, a terület hazai meghonosítóját, Babai Lászlót kérdeztük. A magyar magánegészségügyi szektor egyik legbefolyásosabb szereplője szerint itthon annyian dolgoznak már a magánellátásban, hogy fennáll a veszély: ha valakit elüt a villamos, nem tudják majd hova beszállítani.
A szakember szerint nagyon fontos egyéni szinten megismerni, kit mi motivál, és miért. Azt tanácsolja: legyünk tudatosak abban, hogy mikor érezzük jól magunkat. „Van, akinek az számít, hogy közben a barátaival is együtt legyen – neki biztosan nem lesz jó, ha ráállítjuk a futópadra vagy elküldjük a Margitszigetre, mert nem fog tudni kapcsolódni senkihez. Más azt igényli, hogy legyen mellette egy edző, kapjon folyamatosan visszajelzést a fejlődéséről, a mérlegre állva lássa a súlycsökkenést vagy a tükörben az izmai növekedését.
A személyi edzők többsége egyébként örül is, meg nem is, ha azzal keresik meg őket a kliensek, hogy fogyni akarnak.
