Karafiáth Orsolya: Nem tűnik el varázsütésre a gyűlölködést közpénzen szító banda, de küzdj és bízva bízzál

Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: határtalan, tűréshatár, pénzhajhász, magyardúlás, valami.

Kulcsszavak
Határtalan - A koppenhágai EU-csúcson Orbán Viktor az ukrán EU-tagságot kifogásolva azt mondta: Nem tisztázottak a határok, nem tudjuk a határát, nem tudjuk, a keleti határa hol van, nem tudjuk, mennyien laknak benne, és nem tud megállni a saját lábán. Ha mi ma délután úgy döntenénk, hogy nem adunk több pénzt, Ukrajna megszűnne mint állam.
 
Tűréshatár – Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke a héten felmentette a vele összetűzésbe került Rózsa Dávidot, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatóját. Ugyanakkor információink szerint több múzeumigazgató is lázadozik Demeter Szilárd ellen. A központ intézményeinek dolgozói már korábban tüntettek béremelést követelve.
 
Pénzhajhász – Már a kétezer milliárd forint felé száguld Mészáros Lőrinc vagyona: a magyar Forbes magazin új gazdaglistája a felcsúti milliárdos érdekeltségeit 1749,1 milliárd forintra becsülte. Orbán Viktor barátja az amerikai Forbes listáján is egyre előrébb áll, a választásokig akár Soros Györgyöt is utolérheti.
 
Magyardúlás – Pofátlan történelemhamisítás a legújabb, 2,5 milliárd forint közpénzből készült magyar kurzusfilm, amelyben a dicső magyarok ismét megmentik az egész világot, ezúttal a tatárjárástól. Ha az Aranybullán röhögni lehetett, Rákay Philip Petőfi-filmjén bosszankodni, az 1242 – A Nyugat kapujában komoly szintlépés a propagandában.
 
Valami – A héten zajlott a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amelynek díszvendége a Semmi című sikerregény dán szerzője, Janne Teller volt.  

Október első hete számomra mindig a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválé. Ami mindig többről szól, mint az új megjelenésekről, illetve a találkozásokról. Idén a megnyitót Steigervald Krisztián generációkutató tartotta, amit az is indokolt, hogy épp harmincéves a rendezvénysorozat. És harminc év épp egy generációnyi idő. Egy olyan generáció ideje, akik már egyfajta határtalan világba szocializálódtak, akiknek az agya és idegrendszere már teljesen másképp van huzalozva, mint a mai negyvenes-ötveneseké. Vagy mint minden korábbi, általunk ismert generációé.

Belenyugvás – hangsúlyozta Steigervald. És én éreztem a torkomban a gombócot, a gyomromban az ideget. Hogy mi jöhet a belenyugvás után? Ment-e a belenyugvás által előbbre a világ?

Én a fesztivál díszvendégét, Janne Tellert laudáltam, akinek a Semmi című regénye éppen huszonöt éve jelent meg. Még az „én időmben” tehát.

Hozzászólások