Krasznahorkai László humorosan és ellentmondást nem tűrően utasítja el a tekintélyelvűséget, és nem csupán Magyarországon. Az általa elmesélt apokalipszisek a mindennapokban játszódnak – mutat rá Lothar Müller irodalomtudós a Süddeutsche Zeitungban.
A díjat olyasvalaki kapja meg, akinek művei őrzik a kozmopolita hagyományokat. Pont azokat, amelyek ellen harcol az orbáni állam, a múzeumokban, színházakban, könyvtárakban, de még az iskolák tanterveiben is.
A mester, Esterházyval és Nádassal együtt alaposan rátette Magyarországot a világirodalom térképére. Így az ott sokkal nagyobb, mint a politikai atlaszokban. Amiről ők írnak, az közel áll minden világpolgárhoz. Ám a friss Nobel-díjas sosem fordított hátat a magyar vidéknek, ahonnan származik. Munkássága arról tanúskodik, hogy nem kívánja Orbánra hagyni a közeget, ahonnan indult. Ily módon a stockholmi döntés egyben politikai állásfoglalás a magyar kultúrpolitikai nacionalizmus ellen.
