Egy francia katonai térkép tűnt fel a napokban arról, hogyan osztozkodik Ukrajna erőforrásain a „tettre készek koalíciójának” négy tagja, Franciaország, Nagy-Britannia, Lengyelország és Oroszország. A térképet a Killnet nevű orosz hackercsoport tette közzé, ám a sok francia helyesírási hiba miatt a szakértőknek rögtön beugrott, hogy a Kreml újabb kísérletéről lehet szó, amellyel egymásnak lehet ugrasztani az orosz agresszió megállításáért szövetkező országokat.
Magyarország lemaradt róla, jóllehet volt már olyan orosz elképzelés, amely azt sugallta, hogy a magyaroknak is juthatnának ukrajnai területek. Vannak, akik kapva kapnak ezen, elég csak a Facebookon beleolvasni a Kárpátaljával kapcsolatos kormánypárti kommentekbe.
A Fidesz hívei amúgy is hajlamosak arra, hogy minden ukránellenes hírt kétkedés nélkül elfogadjanak. Elárasztja őket a közmédiából is a kormánypropaganda, amely az orosz narratívát sulykolja, attól fogva, hogy Moszkva kedvenc tételmondatait Orbán Viktor is fenntartások nélkül szajkózza.
„Ukrajna bukott állam” – árad az orosz médiából naponta, s ezt ismétli a magyar kormányfő is. A hozzá közel álló, nemcsak a repülőgépét neki kölcsönadó, de külföldi tárgyalásaira is őt elkísérő Schmidt Mária tételesen felmondta az oroszok fabrikálta történetet arról, hogy a bucsai mészárlást az ukránok követték el.
Ezek az esetek is mutatják, hogy tovább él a szovjet titkosszolgálat, a KGB által „aktív intézkedéseknek” elnevezett korábbi gyakorlat.
Mindez akkor minőségileg újat hozott a hagyományos hírszerzés mellé, és azért vetették be, hogy a szovjet érdekek szerint befolyásolják más országok politikai elitjét és közvéleményét. A módszer egyik eszköze volt dezinformációk terjesztése, és széthúzást, megosztottságot okozó hamisítványok készítése. A szovjet időkben inkább az ellenséges politikusok, országok lejáratására, a szövetségesek egységének megbontására ment ki a játék. Ahogyan Thomas Rid, az aktív intézkedésekről írt könyv szerzője a Foreign Affairs amerikai folyóirat hasábjain megjegyezte:
„A kitalációk és félrevezetések – dokumentumok, levelek hamisítása, források kitalálása, hamis személyazonosságok, fedőszervezetek létrehozása, a közönség megtévesztése – egy évszázadon át a Szovjetunió politikai hadviselésének kiemelkedő része volt.”
