„Ha megbarátkoznék a gondolattal, hogy nem lesz gyerekem, akkor nem egy nő lennék, akinek nincs gyereke, hanem egy nő, aki elveszítette a jövendőbeli gyerekeit.” Ez Mécs Anna új, Rutin című regényének egyik legszebb mondata, amely csak a kötet egyik témáját írja le. A Rutin ugyanis két síkon játszódik: az egyik egy úgynevezett „átlagos pár” küzdelmét mutatja be, amikor a feleségnek nem sikerül teherbe esnie, pedig mindennél jobban vágynak egy gyerekre, a másik szál pedig a vágyott gyerek megszületése utáni időszak nehézségeit járja körül szókimondóan, humorral és néha meglepően őszintén.
Mécs Anna – Mécs Imre legendás politikus és Magyar Fruzsina színházi dramaturg gyerekeként – 1988-ban született Budapesten, első novelláskötete, a Gyerekzár elnyerte a Margó-díjat; második novelláskötete, a Kapcsolati hiba 2020-ban jelent meg. Az egyetemen matematika szakon végzett, két gyerek édesanyja. Vele beszélgettünk a Rutin témáiról.
HVG: „Sugárban hányok a vécébe. Két öklendezés között azt kiabálom Szabolcsnak, hogy mondja meg a többieknek, nem azért hányok, mert terhes vagyok. Éppen ellenkezőleg, ma jött meg.” Így kezdődik a Rutin című regénye. Szándékos a radikális kezdés, hogy jelezze az olvasóknak, ne olyasmire számítsanak, mint egy női lapban folytatásokban megjelenő anyanapló?
Mécs Anna: Ha úgy vesszük, tipikus klisé, hogy megjelenik a hányás, ha terhes nőről beszélünk. Ilyen értelemben nem megy szembe a klisékkel, csak kifordítja azt: nem azért hány, mert terhes, hanem mert nem az, és emiatt nagyon el van keseredve. De valóban pofonnak szántam ezt a kezdést. Pláne, hogy ez még a meddőségi küzdelem legelején van: meglepetés lehet az olvasó számára, hogy ez a legelső sikertelen hónap végén történik. Másoktól is hallottam, hogy ez az első hónap meglepően megviseli az embereket, hiába tudják racionálisan, hány százalék esélye van ennyi idő alatt teherbe esni. Mégis arcul csapja az embert, ha eldönt valamit, és az nem úgy lesz, mert nem ura a dolognak. Számomra ezt fejezi ki a hányás: ahogy az egész test tiltakozik ez ellen a kontrollvesztés ellen, ami aztán az egész folyamatot végigkíséri.
Pesti kalligram
HVG: Több tabudöntőnek is nevezhető rész van a regényben, többek között részletesen esik szó arról is, milyen nehéz egy anyának nyilvános helyen elvégezni a nagydolgát a csecsemőjével, de egy helyen azt írja, amikor az anya megérti, hogy a gyereke most már mindig vele lesz, az olyan, „mintha egy gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak volna nálam”. Kifejezett szándéka volt, hogy megmutassa a téma „sötét oldalát”?
