A politikai környezetszennyezés, a gyűlöletkeltő plakátok elleni tüntetés egyik szervezőjeként miért érezte fontosnak, hogy állampolgári, anyai, színészi aggodalmainak és reményeinek is hangot adjon?
Ez a megszólalás a hitem, a szakmám, az életem esszenciája volt. Kellenek felemelő pillanatok az életünkben, amikor sok ember előtt tudjuk képviselni azt, akik vagyunk.
A közéleti kockázatvállalás vagy a színházi brandépítés igaz a rendezvényre?
A Loupe Színházi Társulásnál szabadok vagyunk, fel sem merülnek félelmek, kizárólag olyan szempontból, hogy meg tudjuk-e haladni az egyik előadást a másikkal, tudunk-e még jobbat csinálni, még több emberhez eljutni. Nem vesszük át a közéletet, a szakmánkat, az egész országot uraló félelemkeltést, kizárólagosságot egyik vagy másik oldalról sem. Olyan témákhoz nyúlunk, amikhez mások talán nem, nem félünk elmenni számos vidéki városba, nem félünk nem kérni állami támogatást. Teljesen függetlenek vagyunk, a piacról élünk. A pártpolitika felett állunk, viszont kötelességünknek érezzük foglalkozni a közéletünkkel és részt venni a jövőnk alakításában, ahogy ez mindannyiunk felelőssége is.
Kétszázharmincezren írták alá a petíciót a népszavazási kezdeményezésre, amit már benyújtottak, hetvenezres tömeget sikerült utcára vinni a Hősök terén. Mi a következő lépés?
