Az én hetem Lackfi Jánossal: Álombeszolgáltatási kötelezettség

Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: csúcstalanság, kincsvadászat, póráz, lökhárító, infúzió.

Belépek a kapun, csippantok a kártyámmal, a krómacél szárnyak széttárulnak előttem. Szigorúan titkos megbízatás. A nemzet álmait nem lehet nyilvánosságra hozni. Ha bármit kifecsegnék abból, amit itt hallok, mindannyiótokat meg kellene ölnöm. A lift hangtalanul felvisz üvegezett irodámba, amelynek áttetsző falán át elém tárul a város. Odalenn apró figurák mászkálnak, fejükben álmokkal. Minden egyes álomnak itt kell kikötnie, az én titkosított fájljaimban. A Mesterséges Intelligencia folyamatosan átfuttatja magán a beérkezett éjszakai látomásokat, és tematikus, időrendi, társadalmi, ágazati, pszichológiai meg még ki tudja miféle logikák szerint rendezi őket.

Az elemzés nem az én reszortom, az eggyel magasabb szinten történik, ellenben szeretem felügyelni a befutó álomtömegek mozgását, és kiszűrni a rendellenességeket, a hibás fájlokat, a rosszul feltöltött tartalmakat. Megtehetném már, hogy beérem a rendezgetéssel, és nem megyek le az álomrögzítő irodákba, megcsinálnák az ilyesmit beosztottaim, de szeretem a terepmunkát, nem akarok elszakadni a rögvalóságtól. Persze hogy az álmok valósága miféle realitás, az már más tészta.

Mióta létezik kötelező álombeszolgáltatás, csak ámulunk, milyen brutális munkát végez az állampolgárok agya. Hogy ebből milyen módon spekulálható ki bármiféle jövőstratégia, az szerintem ingoványos talaj, de hát ezen dolgozik az egész felettünk lévő emelet. Állampolgárok jönnek, állampolgárok mennek, nyomtatvány kitöltve, álmok jönnek, álmok mennek, mindegyik rögzítve, a hangfájlt szöveggé alakítják, korrektorok kezébe kerül, és megy tovább a maga útján. Kérem a következőt!

Csúcstalanság. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment: a Fehér Ház után Donald Trump is megerősítette, hogy egyelőre nincs tervben közvetlen tárgyalás az amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő között az ukrajnai háború lezárásáról. A múlt héten bejelentett budapesti békecsúcs pedig komoly fegyvertény lehetne az Orbán-kormány kezében a választások előtt.

Kincsvadászat. Néhány perc alatt raboltak el felbecsülhetetlen értékű műkincseket a párizsi Louvre-ból. A múzeum Szajnára néző szárnyában található Apolló-galériába nagyjából fél órával a vasárnapi nyitás után egy emeleti ablakot darus kocsiról betörve hatoltak be a maszkot és láthatósági mellényt viselő rablók. „Minden francia meglopva érezheti magát” – közölte Gérard Dadmanin francia igazságügy-miniszter.

Póráz. Még Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő szerint is karcolja az emberi méltóságot az az AI segítségével készített ábrázolás, amely Magyar Pétert mint láncos kutyát mutatja, nyakörvben, pórázon – amit Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke fog. A kormánypárti influenszerek között terjedő kép Magyar Pétert a náci és a kommunista propagandára emlékeztette. A láncos kutyás ábrázolásoknak valóban nagy hagyománya van a történelemben.

Lökhárító. Négymeccses eltiltás lett a büntetése Gróf Dávidnak, a Fradi játékosának, aki a múlt vasárnapi bajnoki meccsen annyira meglökte az ellenfél Újpest labdaszedőjét, hogy az két métert repült. A kapus utóbb jelezte, bocsánatot is kérne, de ez nem sokat segít azon a tényen, hogy lényegében gyereket bántalmazott nagy nyilvánosság előtt.

Infúzió. Egymásra licitálva tartott nagygyűlést október 23-án a fővárosban a kormánypárti oldal és a Tisza Párt. Magyar Péter párhuzamot vont 1956 és a mostani helyzet között, és értékelte 80 napos országjárását. A délelőtti Békemenet sztárfellépője, Orbán Viktor nem annyira az ünnepről beszélt, inkább választási programja elemeit mondta fel: kritizálta Brüsszelt, Ukrajnát és próbálta mozgósítani a fiatalokat, akiknek azt üzente: „Le kell jönnötök a gépről, ki kell húzni a brüsszeli infúziót!”

– Ma éjszaka egy hatalmas űrcsirke belsejében volt küldetésem, ahol az értékes kék whiskyt kellett megtalálnom. Miközben életemben sosem ittam még whiskyt. Természetesen csak kiterjesztettem a karomat, és már süvítettem is az űrben. Épp vígan pörgök meg lebegek, élveztem nagyon, mikor rám támad egy batárnagy dagadt fickó. Körülöttem az űrcsirke húsfröcsköléssel darabokra hullott, én meg az egyik leszakadt szárnya végébe kapaszkodva lebegtem az űrben, nyakamban kolbász-nyaklánccal, ami fogalmam sincs, honnan került elő. Végül elém sodródott egy kecske, azt mekegte, ébredjek fel, és felébredtem.

– Álmomban volt egy kis zsiráfom, Zsuzsi volt a neve. Kábé két-három centis lehetett, mindenhova magammal vittem a zsebemben. Tablettaszerű tápot kellett neki adni, ilyen gyógyszerlevélből kellett kinyomogatni. Cukin majszolta. Néha ki kellett fordítanom a zsebemet, mert telekakilta apró bogyókkal. Megszagoltam, kakaóillatuk volt.

Hozzászólások