Ha az a kérdés merül fel, hogy részvény- vagy kötvénybefektetésekkel leszünk-e boldogabbak – vagy ami még inkább fontos, gazdagabbak – az elkövetkező három-öt évben, akkor én az előbbire fogadnék.
A címben feltett kérdésre a rövid válasz: nagy valószínűséggel még meglehetősen sokáig. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetnének időlegesen kisebb vagy nagyobb korrekciók a világ tőkepiacain – mindig vannak aktuális hájpok és lufik, amelyeket olykor túlfúj a piac. Elég csak az épp aktuálisan dübörgő AI-őrületre utalnunk.
Alapvetően három régiót írunk le, de ezzel lényegében jól lefedjük a világgazdaság egészét. Az Egyesült Államok az első Trump-adminisztráció óta expanzív fiskális politikát folytat. Lényegében egészen az idei évig az USA volt az egyetlen nagy gazdaság, amely mondhatni mindenféle gátlás nélkül stimulálta a gazdaságát. Ennek köszönhetően magas költségvetési hiány és kereskedelmi mérleghiány alakult ki. Ezt próbálja orvosolni a Trump elnök nevével fémjelzett vámháború, amely arra tesz kísérletet, hogy részben vagy egészben amerikai beszállítókkal fizettesse meg a költségvetési konszolidáció árát.
Így az USA ennél jobban már nem fogja stimulálni a gazdaságát. Ennek a konszolidációnak eddig nem volt negatív hatása a növekedésre – ha lesz, az mindenképp kockázat a részvénypiacokra, de jelen tudásunk szerint ezt a forgatókönyvet el fogjuk kerülni. Vagyis további költségvetési expanzióra nem számítunk az USA-ban, de a mostani szintek fennmaradása is összességében lazán növekedést támogató környezetnek tekinthető.
Az USA monetáris politikája a fentiekhez képest szigorúbb, de a várakozások szerint a Fed enyhíteni fog, és további kamatcsökkentések jöhetnek. Nagy a politikai nyomás a jegybankon, és mivel a jegybankelnök mandátuma hamarosan lejár, utódja várhatóan lazább monetáris politikát fog folytatni. Vagyis az USA-ban némi költségvetési konszolidáció mellett a monetáris kondíciók lazítása várható.
Európának meglepő módon jót tett a Trump-adminisztráció érkezése. Az új geopolitikai helyzet rákényszeríti az öreg kontinenst, hogy katonailag is képes legyen megvédeni magát. Harminc évnyi elmaradt beruházás a hadiiparban és évtizednyi lemaradás az infrastruktúrában komoly feladatot jelent, ugyanakkor az uniónak jelentős fiskális mozgástere van. A németek is – évtizednyi óvatoskodás után – végre kinyitják a pénzcsapokat.
Az EU monetáris politikája az idei kamatcsökkentéseknek köszönhetően már eleve laza, a költségvetési oldalról pedig komoly stimulus várható. Jelentős növekedést támogató intézkedések érkeznek, ami általában jó a tőkepiacoknak – elsősorban a részvényeknek. A kötvénytulajdonosok számára ez kevésbé jó hír, hiszen a költekezést finanszírozni kell, a többletkínálatot pedig csak magasabb hozamok mellett tudja majd felszívni a piac.
Kína esetében a következő látszik: a növekedési lehetőségek egyre jobban szűkülnek. Az Egyesült Államok a jelentős vámemelésekkel komoly akadályt gördített a kínai exportgőzhenger elé, és az EU is egyre határozottabban lép fel a kínai árukkal szemben. Bár lassan, de Európában is felismerték, hogy a kínai dominancia a feldolgozóipar egyre több területén az uniós ipar leépüléséhez vezetne. Következtetésünk tehát az, hogy Kína exportra épülő növekedési modellje kifulladt.
A beruházások további ösztönzése sem hoz már eredményt, hiszen az ország GDP-arányos beruházási szintje így is duplája a világátlagnak. Előbb-utóbb a kínaiaknak el kell kezdeniük fogyasztani: a belső fogyasztás felpörgetésével újra növekedési pályára lehetne állítani a gazdaságot. A monetáris politika eddig is nagyon laza volt, így további lazításra nem számítunk.
Jó esély van tehát rá, hogy Kína előbb-utóbb jelentős fiskális stimulussal próbálja meg felpörgetni a belső fogyasztást, miközben Európa már elindította gazdaságélénkítő programjait – elsősorban a hadiipar fellendítésén keresztül. Az USA-tól további fiskális expanzió nem várható, de helyette jöhet egy jóval lazább monetáris politika. Tehát a világ három nagy régiója esetén az európai rálépett a növekedésösztönzés útjára. Ezek a körülmények általában kedvezőek a tőkepiacokra, hiszen a növekedésösztönzést általában jó hatást gyakorol a gazdaságra és így a vállalatok teljesítményére.
Természetesen kockázatok mindig akadnak. Elképzelhető, hogy a vámok és a kiszámíthatatlan gazdasági környezet előbb-utóbb problémát okoz. Azt sem zárhatjuk ki, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság megfosztja Trump elnököt attól a jogától, hogy vészhelyzetre hivatkozva vámokat vessen ki, megkerülve ezzel a szenátust. A cikk írásakor zajló amerikai kormányzati leállás – az adósságlimit körüli vita miatt – szintén gondot okozhat, ha a felek sokáig húzzák a megállapodást.
Szóval kockázatokból nincs hiány, és a vámháborúval kapcsolatos aggodalmak is időről időre fellángolhatnak. Ezzel együtt is, ha a nagy gazdaságok fő iránya összességében növekedést támogató, akkor vélhetően a részvénypiacok teljesítménye miatt sem kell aggódnunk. Az persze már nehezebb kérdés, hogy melyik régió, ország vagy szektor teljesít majd jól. És hogy egy klasszikust idézzünk: a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg befektetési tanácsadóját vagy alapkezelőjét.
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Classicdriver
Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják például a gazdaság, a menedzsment vagy a viselkedéstudomány területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.
A szárazság és a forróság miatt soha nem látott veszélyhelyzet alakult ki a franciaországi Bordeaux és a spanyol főváros, Madrid környékén. Képgaléria.
