A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.
Lélegző gépek, fémes tengeri lények, digitális méhek és felfelé hulló eső – a Light Art Museum (LAM) új, More Than Human című kiállítása egyszerre magával ragadó, illuzórikus világ, és komolyan veendő intellektuális kísérlet: hogyan gondoljuk újra az életet, ha az ember már nem a világ középpontja. A budapesti múzeum negyedik tárlata ismét a művészet és a tudomány közti határsávba kalauzol, ahol a biológia, az algoritmus és a költészet egyenrangú nyelvvé válik. A kiállítás a művészet jövője mellett az ember jövőjét is előrevetíti: olyan világot mutat be, ahol a természetes és mesterséges közötti határ egyre kitapinthatatlanabbá válik.
A több mint kétezer négyzetméteres kiállítás közel negyven művész munkáját mutatja be. A névsor önmagában is lenyűgöző: Ólafur Elíasson, Tomás Saraceno, Anthony McCall, Otto Piene, Tony Oursler, Pamela Rosenkranz, Jennifer Allora és Guillermo Calzadilla, valamint több fiatal alkotó, akik már a digitális korba születtek bele. Az egykori Hold utcai vásárcsarnokban berendezett LAM mostani válogatása bőven megállná a helyét bármelyik nemzetközi csúcsmúzeumban; itt, a budapesti belváros mélyén pedig még mindig meglepő élmény egy ilyen technikai szinvonalú, mély gondolatisággal bíró tárlat.
fuse: Mimicry, 2025
Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest
A kiállítás kurátorai ismét Szalai Borbála és Bencsik Barnabás voltak, akik egy komplex, meditatív, érzéki univerzumot hoztak létre fényekből, hangokból, mozgó és öngenerált struktúrákból. A More Than Human nem pusztán a jövőről szól – sokkal inkább arról, hogy mit jelent az élet maga a 21. században. A biotechnológia, a robotika és a mesterséges intelligencia eszközei révén létrehozott művek a természet és technológia közötti határt kérdőjelezik meg. A fény, a hang és a kinetika itt nem pusztán illusztrálnak, hanem önálló szereplői egy tágabb evolúciós történetnek.
A látogatók, miközben műtárgyakat szemlélnek, egyúttal ökológiai hálózatokba lépnek be. A művek az ember által eddig alig észlelt létformákkal – növényekkel, gombákkal, baktériumokkal vagy akár geológiai folyamatokkal – keresik a kapcsolatot. Andrea Shin Ling installációja például a cianobaktériumokat hívja alkotótársnak: ezek az ősi organizmusok hozták létre több milliárd éve a Föld oxigénkészletét. Most olyan szerkezetek építésében vesznek részt, amelyek az üvegházhatás ellen dolgoznak.
Jennifer Allora és Guillermo Calzadilla munkájukban a kihalás szélére sodródott Puerto Ricó-i papagájok „hangját” közvetítik – a Földön kívüli intelligencia keresésének árnyékában. Miközben az ember az univerzumba üzen, megfeledkezik arról, hogy a saját bolygóján is léteznek elnémított intelligenciák.
Ólafur Elíasson: Your welcome reflected, 2003
Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest
Ólafur Elíasson – akinek tavaly is egy fontos alkotását tekinthették meg a LAM látogatói – idei, színes üvegkorongokból épített installációja, a Your welcome reflected (2003)nem a látványról, hanem magáról a látásról szól: a néző mozdulataira változó fénymezők között a valóság elcsúszik. Tomás Saraceno pókhálóarchitektúrái lézersugarak fényében teszik láthatóvá a természet törékeny, mégis ellenálló rendszereit, mintegy modellként a fenntartható együttéléshez.
A klasszikus fénykísérletek idén sem hiányoznak: Anthony McCall korai fényszobra és Otto Piene 1966-os installációja emlékeztet rá, hogy a médiumhatárok lebontása már fél évszázada is a radikális gondolkodás terepe volt. Yasuhiro Chida Space of Moment (2002–2025) című munkájával, meghatározhatatlan irányba haladó – hulló/emelkedő/álló – esőcseppjeivel – ismét téren és időn túli elmélyülésre, meditáción keresztüli tudatállapot-változásra invitál. A fuse alkotópáros Mimicry című látványos új munkája a természet és a mesterséges világ közötti átmenetet kutatja. Tony Oursler beszélő lámpája új, interaktív és provokatív entitásokat hoz létre, Mark Pritchard zenész és Jonny Niesche képzőművész munkája pedig ugyancsak nem mindennapi atmoszférát teremt – akárcsak Mat Collishaw ΑΩ (2016) című optikai illúziója: az emberi koponyát rejtő űrhajóssisakon tükröződő kíváncsi csimpánzarcok retinánkba égő képével.
Harrison Pearce: Manifold, 2021
Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest
A More Than Human egyik kulcsműve Harrison Pearce Manifold című kinetikus installációja. A pneumatikus rendszerrel működő szilikon- és fémtest mechanikus organizmusként szó szerint lélegzik és pulzál. A LED-ek ritmikusan villannak, a szilikon bőr rándul, a fémszerkezet feszül – az ember hirtelen bizonytalan lesz, hol is kezdődik a „valódi” élet.
Pearce hibrid lénye arra figyelmeztet, hogy a biológiai és mesterséges formák közti határ már inkább kulturális, mint technikai kérdés.
Másik irányból közelít 00 Zhang, aki már a digitális kor gyermeke: Prototípus 0033 és 0037 című 3D-nyomtatott szobrai ezüstözött műgyantából és rozsdamentes acélból készült, fémes tengeri lényekre emlékeztetnek – avatárhéjak, amelyek a virtuális identitásaink testet öltött formái. Zhang videojátéka, a Méz a méhek civilizációját használja allegóriaként: az ökológiai és gazdasági hálózatok szövevényében az emberek saját rutinjaik rabjaivá, a videójátékokból ismert „nem-játékos karakterekké” (NPC) válnak. A kérdés itt sem technológiai, hanem egzisztenciális: ki irányít kit a digitális kapcsolatok világában?
Vicsek Viktor és Rodrigo Guzman: Saeculum, 2025
Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest
A LAM új kiállítása a látványos technikai megoldásokon túl – melyeknek leginkább belefeledkezésre csábító példája ezúttal is a belül tükrös „Zeppelinben” vetített fényalkotás: Vicsek Viktor & Rodrigo Guzman Saeculum című idei munkája – a More Than Human arról a szemléleti fordulatról szól, amelyet az ökológiai válság és az AI térnyerése kényszerít ki, abban a korban amikor a technológia már szinte biológiai erőként működik. A tárlat azt javasolja, hogy lépjünk túl az ember gyanakvó-megfigyelő pozícióján, és tanuljunk meg együttműködni más létformák tudataival – legyenek azok növényi, mesterséges vagy állati eredetűek.
A Light Art Museum néhány év alatt a nemzetközi újmédiaszcéna meghatározó helyszínévé vált; a More Than Human ennek a folyamatnak a legújabb állomása: látványában grandiózus, gondolatilag sűrű, és pontosan érzékelteti, miért vált a fény- és technológiai művészet a kortárs gondolkodás egyik legfontosabb terepévé.
Nyitókép: Mat Collishaw: ΑΩ, 2016 / Fotó: Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest
