2020-ban egy magyarországi vállalkozás Indonéziából importált citromsavat, a vámeljárást pedig közvetett vámjogi képviselő útján bonyolította le. A vámeljárás során minden benyújtott dokumentum – így az eredeti FORM A származási bizonyítvány, a T-okmány, a fuvarlevél (BL) és az exportokmány – Indonéziát jelölte meg származási országként. A vámkezelés rendben lezajlott, és a vámhatóság az árut szabad forgalomba bocsátotta.
Néhány évvel később azonban az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) vizsgálata megállapította, hogy az érintett termékek valójában Kínából származtak. Mivel a kínai eredetű citromsavra antidömpingvám vonatkozik, a vámhatóság a különbözetet, valamint a késedelmi kamatot és a bírságot a közvetett vámjogi képviselőre terhelte – az egyetemleges felelősség elvére hivatkozva.
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a tényleges importőr időközben megszűnt, így a hatóság kizárólag a képviselőt tudta kötelezni a mintegy 250 millió forintos vámtartozás megfizetésére. A büntetőeljárás során megállapítást nyert, hogy a vámképviselő nem vett részt semmiféle jogellenes tevékenységben, kizárólag a rendelkezésére bocsátott okmányok alapján járt el, a tőle elvárható gondossággal. Ennek ellenére a jogi szabályozás alapján a teljes felelősség őt terhelte, ami a vállalkozás felszámolásához vezetett.
Nem egyedi eset a fenti. A példa jól mutatja, hogy a jelenlegi egyetemleges felelősségi rendszer aránytalan kockázatot hárít a vámképviselőkre, és akár egyetlen ügy is elég lehet egy jogszerűen működő vállalkozás megsemmisüléséhez – még akkor is, ha a képviselő nem követett el hibát.
Mindez pedig azért különösen aggasztó probléma, mert az importcikkek Magyarországon végzett vámeljárásainak túlnyomó többsége közvetett vámjogi képviselőn keresztül történik.
