Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy a 06 80 820 111-es telefonszámot! Amennyiben másvalakiért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
Adél és Péter az esküvőjük után nem sokkal eldöntötték, hogy gyereket vállalnak. Adél már régóta vágyott az anyaságra, és úgy tervezte, hogy a gyerekek mellett majd otthon marad, a karrierjét félreteszi. „Rózsaszín felhőben készültem az egészre, rengeteget olvastam, a férjemmel sokat beszélgettünk. Szülésfelkészítőre is jártunk” – meséli.
A szülésre „szép, erőt adó élményként” gondolt, de végül sürgősségi császármetszésre volt szükség. Hogy szülése másképp alakult, mint várta, hamar el tudta fogadni, mert ő is érezte, hogy baj van – a beavatkozás életmentő volt. De az, hogy a babáját születése után nem vitték oda hozzá, az első éjszakát a protokoll szerint külön kellett tölteniük, a csecsemős nővér pedig durván beszélt vele, ambivalens érzéseket keltett benne.
Adél végül feldolgozta ezt az élményt, az ő pszichés nehézségei máshonnan eredtek (Adél gyógyulásának történetéről a riport első részében írtunk), de sok anya egyedül marad a rossz érzéseivel. Náluk akár szülés utáni poszttraumás stressz zavar (röviden szülés utáni PTSD) is kialakulhat. (A szülés utáni hangulatzavarok fajtáit korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk.)
https://hvg.hu/360/20251101_kismamak-anyak-szules-utan-depresszio-psziches-kihivasok-ellatas
„Bár a klinikai diagnosztika máshogyan alkotja meg ezt a fogalmat, azt gondolom, hogy a szülés utáni PTSD jelentős része összefüggésben van a szülészeti erőszakkal. A méltatlan bánásmódtól a tájékoztatás hiányáig, a durva, felesleges beavatkozásokig sokféle formában jelen van az intézményes ellátásban” – emeli ki Dr. Székely Zsófia pszichológus, az ELTE PPK adjunktusa.
„Ha az anya nem tapasztalja meg a szülésnél a saját erejét, ha kifejezetten bántják, az kihathat az anyai kompetenciaérzésre is. Amikor később nehézségek jönnek – például nem alszik a baba, nehezen megy a szoptatás –, a pozitív, erőteljes tapasztalatból tudna erőt meríteni. De ha ez hiányzik, a kezdeti összehangolódás akadályokba ütközhet, bizonytalanabbá válhat” – mondja a lehetséges következményekről.
Magányos anyák, hiányzó rendszerek
Online kérdőívünkben 325 anya válaszolt arra, hogyan érezte magát a várandósság és a szülés utáni időszakban. A terhesség alatt 85 százalék boldognak érezte magát, de a szülés után a túlterheltség és a szorongás vált a két vezető érzéssé. (Akik kíváncsiak online kérdőívünk módszertanára és legfontosabb eredményeire, itt olvashatnak róla.)
https://datawrapper.dwcdn.net/T8qE3/1/
Azt tanultam bábáktól és perinatális szakemberektől is, hogy amit a kisbabának meg kell kapnia a szülés utáni hónapokban, azt meg kellene kapnia az anyának is
– mondja Székely, aki pszichológusként ezzel teljesen egyetért. „Évtizedek óta dolgozom anyákkal, és a terápiás munkámon keresztül láttam, hogy a nők szülés körüli tapasztalatainak feltérképezése sokáig tulajdonképpen hiányzott a pszichológia tudományából. Nagyon más volt a valóság, mint amit tanítottak róla az egyetemen a pszichológusoknak.”
Az adjunktus ezt korábban megtapasztalta a saját bőrén is: azt érezte, hogy erre senki nem készítette fel. Ezek a tapasztalatai is indították el a kutatói pályán, ahol ma is a szülés és anyává válás pszichés folyamatait vizsgálja az ELTE Kvalitatív Pszichológia Kutatócsoport tagjaként. „A pszichológiának ez a területe időközben sokat fejlődött” – mondja. Az egyetemen 2007 óta van perinatális szaktanácsadó szakirányú továbbképzés, ahol Székely Zsófia is oktató.
Riportunk első részéből kiderült, mi történik egy anyával, ha tartósan rossz mentális állapotba kerül a szülés után, illetve hogy az állami ellátórendszerből hiányzik a megfelelő pszichés támogatás. Mostani cikkünkben közösségi megoldásokat mutatunk be.
A pszichológus szerint legalább két dolgot lenne jó mindenkinek tudni a szülés utáni időszakról. Egyrészt, hogy sok minden belefér ilyenkor az anya érzelmi állapotába. „Nagyjából ugyanannyi idő kell a szüléstől a visszarendeződésig, mint amennyi idő eltelik a fogantatástól a szülésig, azaz közel egy év. A támogató, elfogadó társas közeg a legjobb gyógyír ezekre az érzelmi hullámzásokra.”
A másik fontos dolog, pedig hogy mennyire meghatározó tényező maga a szülés, illetve ami történik ott – ez volt Székely vesszőparipája az anyákat támogató szülésznők, bábák és dúlák tapasztalatait feldolgozó doktori kutatásában is, amelyből aztán könyv is készült.
Belépő segítség vagyunk. Az ítélkezésmentes meghallgatás a legfontosabb eszközünk
– mondja az 1995-ben alakult EMMA Egyesületről Iványi Anna, a szervezet nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa. Az EMMA kezdetben az otthonszülés jogi elismeréséért küzdött, később a teljes szülészeti ellátás emberibbé tételét tűzte ki célul. Civil érdekérvényesítőként részt vettek a 2011-ben elfogadott otthonszülés-rendelet előkészítésében és az azt erősítő szülésmozgalomban is. Azonban „sok visszajelzés érkezett nőktől, anyáktól, hogy nemcsak az otthonszülés problematikus, hanem az egész ellátórendszert átszövik a nehézségek, problémák, traumatikus szülésélmények, szülészeti erőszak. Így kibővült a tevékenységünk” – meséli az egyesület indulásáról.
A szakemberek nyilvánvalóan nem szeretik a szülészeti erőszak kifejezést, mert ez ugye implikálja, hogy ők elkövetők, de a nők számára sokszor felszabadító, ha nevén nevezhetik, ami velük történt.
– mondja Iványi, hozzátéve, „ez is segít az élmény feldolgozásában, hogy az anya megértse önmagát, és elhelyezze az eseményeket az élettörténetében”.
A Mamakör alapítói: Köhler Kata és Roszik Linda
Molnár Zsófia
Ma már sokrétű az EMMA tevékenysége: női és anyai jogokról osztanak meg tudást, roma nőknek tartanak dúlaképzést, valamint egy ingyenes, anonim segélyvonalat is működtetnek – az idén tízéves EMMA Vonalat, ahol 35 önkéntes – köztük a cikkünkben idézett Adél – fogad évente mintegy ötszáz megkeresést. A működést adományokból tartják fenn, mert állami támogatást eddig egyszer sem kaptak, november 10-én startol online aukciós kampányuk is. Erre már csak azért is szükség van, mert a külföldi támogatók Iványi tapasztalatai szerint szívesebben állnak humanitárius ügyek mellé, az európai nők/anyák támogatása számukra nem elég megalapozott cél. „Ennek valószínűleg az az oka, hogy sokan úgy gondolják, ezek jól szituált, képzett, középosztálybeli nők problémái” – mondja Iványi, aki részben egyet is ért ezzel, hiszen a tapasztalataik valóban ezt támasztják alá, még ha anonim is az EMMA segélyvonala.
Sok anya marad bezárva ebbe az állapotba
Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a társadalom más rétegeiben ne lennének hasonló nehézségeik az anyáknak. „Csak akihez eljut a vonal száma, aki meg tudja fogalmazni a problémáját, van 5 perce, mer segítséget kérni, az már valamilyen szinten képzettebb” – teszi hozzá. A hozzájuk telefonáló anyák közül sokan magukat hibáztatják, amiért nincsenek jól, inkompentensnek és magányosnak érzik magukat.
Néha súlyos mentális állapotban lévő anyák is hozzánk fordulnak – ez mutatja, mennyire nincs körülöttük megtartó közeg
– mondja Iványi, aki szerint az EMMA Vonal lényege, hogy „bármit el lehet mondani, és senki nem fog megbélyegezni”. Mivel a fiatalabbak már ritkábban telefonálnak, az egyesület chatcsatorna/chatbot indítását is tervezi, de ehhez több erőforrásra lenne szükség. Ami már ma is jól működik, az az emailes megkeresés, és bár ez ritkán anonim, sokan választják ezt az utat.
Így tett Nóra is, akinek kisfia a Covid-járvány idején született. Két hónapos babájával teljesen elszigetelődtek, a védőnő és a gyerekorvos sem járt ki hozzájuk. „Főleg a férjem miatt írtam, szerettem volna neki segíteni, hogy ne rettegjen ennyire.” Az e-mailre választ is kapott – néhány tanácsot és meghallgatást. „Jólesett, hogy valaki türelmesen végighallgatott, és nem ítélkezett.”
https://hvg.hu/360/20251019_janos-korhaz-szules-utani-depresszio-egyutt-baba-mama-papa-program-dr-kurimay-tamas-interju
Az EMMA Egyesületet egyébként apák is keresik, akik érzik, hogy párjuk nincs jól, de nem tudják, hova fordulhatnának – „nagyon sok anya azért nem kér segítséget, mert szégyelli, hogy nincs jól”. Ebben szerepet játszik a környezetből érkező nyomás is: „De hát ez valami csodálatos, megszületett a gyereked, milyen szép, nézz bele a szemébe, és akkor látod, hogy minden rendben van.
A biztatónak szánt mondatok bűntudatot kelthetnek, hiszen felszólításra nem tudja magát jobban érezni az, aki esetleg traumatizálódott a szülésben. Sok anya marad így bezárva ebbe az állapotba”
– mondja erről Székely Zsófia. A cikk elején szereplő Adél is ezt élte meg. „Sokszor megfogalmaztam, hogy a depressziónál is rosszabb volt a bűntudat, amit emiatt éreztem” – mondja. A kérdőíves kutatásunk alapján is ez volt az egyik legerősebb érzés:
míg a terhesség alatt az anyák 21 százaléka érzett bűntudatot, a szülés után már 72 százalékuk.
Az EMMA Egyesület 2016-ban indította el az EMMA Műhelyeket, ahol az anyák sorstárscsoportban, biztonságos térben dolgozhatják fel saját élményeiket. A program jelenleg szünetel, pedig a felmérésünk szerint nagy igény lenne rá: a válaszadók 44 százaléka magányosnak érezte magát a szülés utáni időszakban.
A bűntudat tartja fenn a rendszert
Azzal, hogy az állam az anyákat magukra hagyja a szülés körüli időszakban, szociológusok is foglalkoztak a közelmúltban. Takács Erzsébet, az ELTE TÁTK docense tanulmányában arra jutott, hogy az egészségügyi és szociális rendszer egyre kevésbé nyújt kiszámítható támogatást a kismamáknak. A szolgáltatások széttöredezettek, a család mint támasz is gyengül, így a piaci szereplők, civil és informális hálózatok pótolják a hiányt.
Egy másik kutatásban Csányi Gergely és Kerényi Szabina szociológusok a „jó anya” mítoszát vizsgálták. A szocializmus idején az volt a jó anya, aki dolgozott és gyereket nevelt. A rendszerváltás után ez az elvárás összekeveredett:
ma egyszerre kell a nőknek romantikus, önfeláldozó anyáknak lenniük – a régi polgári ideál szerint –, és miközben minden „tudományosan bevált” terméket meg kell venniük a gyereknek, a gazdaságban is olcsó munkaerőként kell helytállniuk.
Mivel ezeknek az ellentmondó elvárásoknak lehetetlen megfelelni, az anyák állandó bűntudatban élnek – pont ez tartja fenn a rendszert, mert a bűntudat miatt még többet dolgoznak és még többet vásárolnak – derül ki a kutatók munkájából.
Felnőtt embernek felnőtt társaság kell
„Nagyon meg lehet könnyíteni ezt a kezdeti időszakot, és nagyon el is lehet mérgesíteni” – osztja meg Roszik Linda klinikai szakpszichológus, a Mamakör egyik alapítója.
Köhler Kata
Molnár Zsófia
Az, hogy a jóléti társadalmakban nukleáris családokban élünk, valójában borzasztó rossz az anyáknak.
Szinte egész nap egyedül vannak, bezárva a kisbabájukkal – pedig egy felnőtt embernek felnőtt társaságra van szüksége. Bizonyos szempontból ez egy ingerdeprivációs helyzet” – mondja a szakember.
Pszichológus társaival, Köhler Katával és Takácsy Mártával 2013-ban indították el az első Mamakör-csoportot, amibe eleinte ismerőseiken keresztül érkeztek az anyák – az ötlet részben Roszik saját élményéből született. Két évvel korábban, első gyermekük születése előtt költöztek férjével Kaliforniába. Pár hetes kisfiával tudatosan keresett anyacsoportot, mert nem akart egyedül maradni. „Azt hittem, ez azért van, mert külföldön vagyok. De amikor elmentem a csoportba, rajtam kívül csak még egy külföldi anyuka volt. A többiek azért jártak, mert a korábbi életükhöz képest annyira kiszakadtak a megszokott ritmusukból, tevékenységeikből, hogy nagyon elszigetelve érezték magukat.”
Az alapötlet tehát már megvolt. A pszichológus kollégák ezután a saját szakmai szempontjaik szerint formálták tovább a programot. A Mamakör-csoport egyik legfontosabb jellemzője, hogy mindig ketten vezetik, és mindketten pszichológusok. „Ketten tartjuk a csoportokat, ami nemcsak a feladatmegosztás miatt fontos, hanem a mintaadás szempontjából is: megmutatjuk, hogy mi sem csináljuk egyedül.
Az anyaságot sem kell egyedül csinálni.
Emellett saját szakmai eszköztárunkkal dolgozunk, tematikus alkalmakon foglalkozunk olyan húsbavágó kérdésekkel, mint a szülésélmény, a hozott családi minták vagy a párkapcsolat változásai. Ezért a Mamakör nemcsak anyatársaság vagy sorstársi közeg, ami önmagában is felbecsülhetetlen értékű, hanem krízisintervenciót is kínál, intenzív prevenciós munkát végez, és segít az anyává válás identitásának alakulásában is” – írja le Roszik a csoportok tevékenységét.
Jelenleg háromféle csoportjuk működik: Várandós Mamakör, Első babás Mamakör és Tesós Mamakör. A csoportjaikba egészen pici, 0-5 hónapos korú babákkal várják az anyákat, így ők a legelső időszakban tudnak támogatást nyújtani.
A várandós csoportokban 5, a kisbabás csoportokban 8 héten át, heti egyszer két órában találkozik ugyanaz az a hat baba-mama páros. Budapest öt kerületében (I., II., XI., XIII., XIV.) működnek, de már az agglomerációban is elérhetők: Veresegyházon és Budakeszin. Emellett online is tartanak foglalkozásokat, ahol egy csoportvezető támogatja az anyákat.
Sikerük látványos: míg az első évben egyetlen működő helyszínükön csupán 5 csoportot indítottak, és elmondásuk szerint szinte úgy kellett becserkészni az anyákat, 2024-ben nyolc helyszínen már 48 csoport indult. A Mamakör 2022-ben alakult alapítvánnyá, ezzel egy időben vezettek be háromféle árkategóriát, amelyek közül minden résztvevő – indoklás nélkül – szabadon választhat a lehetőségeihez mérten, – ezzel is törekednek arra, hogy minél többek számára hozzáférhető legyen a támogatás.
A kérdőívünk alapján is kiemelkedő az anyacsoportok szerepe, hiszen a válaszadók 64 százaléka járt már valamilyen támogató körbe. Igaz, a kutatás nem reprezentatív; az anyasággal foglalkozó szervezetek körében terjesztettük, a minta jellemzőit ez torzíthatta.
https://datawrapper.dwcdn.net/c0iYp/2/
Kutatások is bizonyították már a hatásukat
A támogató csoportok hatását a kutatások is alátámasztják. Az ELTE-n Dr. Kaló Zsuzsa és Dr. Székely Zsófia vezetésével külön kutatás vizsgálta a Mamakör Alapítvány csoportjainak működését. Eddigi eredményeik alapján a Mamakör-csoportokban való részvétel növeli az anyai önbizalmat, csökkenti az újdonsült anyasággal együtt járó szorongást és erősíti az anya-baba kötődést.
A kutatás kiemeli a társas támogatás szerepét az elszigeteltség csökkentésében, és azt is megállapítja, hogy a részvétel segíti a rugalmasabb, tudatosabb szülői működést. A vizsgálatban félig strukturált mélyinterjúkat használtak, kvalitatív módszerrel tárták fel a résztvevők tapasztalatait.
De szerepet kapnak-e az anyacsoportok az állami ellátásban? A Semmelweis Egyetem Asszisztált Reprodukciós Centrumában a nehezített gyermekvállalásban érintett nők esetében folyik kutatás. Az orvosilag asszisztált reprodukcióban részt vevő nők csoportja ugyanis az átlagnál veszélyeztetettebb a perinatális mentális zavarokban. „Egy, a meddőséggel élő populációban végzett vizsgálatából pedig kiderült, hogy szignifikánsan javult azoknak az állapota, akik pszichológiai támogató csoportokban vesznek részt” – tudtuk meg az egyetemtől. Utóbbi kutatás „nagy hatásméretű depressziócsökkenést, közepes határméretű szorongás- és meddőségspecifikus stresszcsökkentést, illetve termékenységgel kapcsolatos életminőség-javulást” állapított meg a csoporttámogatásban részesült anyáknál.
A klinikán egyébként működik általános anyacsoport is, amely a pszichés jóllét támogatását célozza, de ennek hatását jelenleg nem vizsgálják.
Az anyacsoportok lehetséges állami támogatásáról megkérdeztük a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkárságát is. „Nevezett egészségügyi szakemberek (orvosok, védőnők) egymással és az anyával együttműködve átfogó támogatást nyújtanak a gyógyulás érdekében” – válaszolták. Hozzátették azt is: az államnak „szándékában áll”, hogy valamilyen formában – például pénzügyi támogatással, mentorálással, hálózatépítéssel vagy infrastruktúra biztosításával – segítse az anya- és sorstárscsoportok elterjesztését és hozzáférhetőségét. Ugyanakkor azt is megfogalmazták, hogy „a lebonyolítás számos gyakorlati kérdést – egységes módszertan, minőségbiztosítás, betegbiztonság – is felvet”.
Felemelni egymást a kimondott történetekkel
„Az anyává válás vagy többgyerekes anyává válás rengeteg változást, kihívást hoz egy nő életébe. Nem kell ahhoz depresszióban vagy bármi egyéb pszichiátriai megbetegedésben szenvedni, hogy ez az életszakasz megterhelő legyen” – mondja Roszik Linda. A Mamakör missziója éppen az, hogy támogassák az anyákat a normatív krízis idején (normatív krízisnek az életben természetesen bekövetkező fejlődési kihívást nevezzük, amely – ha sikeresen megküzdünk vele – új énerővel gazdagít). A csoportba így bárki bekerülhet, de ha komolyabb segítségre van szüksége egy anyának, akkor a pszichológus csoportvezetők segítenek a továbblépésben.
A Mamakör alkalmain minden héten más témát dolgoznak fel, de a szülés, valamint az anyaság mint új identitás kérdése mindig nagyon intenzív, csakúgy, mint a testvérélményekkel és párkapcsolattal foglalkozó témák. „Amikor megosztjuk egymással a történeteinket, valahogy fel lehet emelni egymást. A kimondott szavak feloldozást és megkönnyebbülést hoznak” – fogalmaz a pszichológus.
Az anyák gyakran mondják, hogy az idősebb generációtól megkapják: »mit kell ennyit beszélni róla, mi is megoldottuk valahogy«.
Hatalmas a nyomás rajtuk, hogy egyedül kell boldogulniuk: akkor vagy jó anya, ha derűsen végigcsinálod a napot, van ebéd, vacsora és tiszta lakás. Pedig a gyereknevelés természetes közege közösségbe ágyazott, így joggal érezhetik azt a kisgyerekes anyák, családok, hogy nagyon nehéz ez az időszak, hiszen egy többszemélyes kihívást igyekeznek egymagukban megoldani. A Mamakörrel sok bűntudatot hámozunk le az anyákról” – fogalmaz Roszik Linda.
Mit üzennek az anyák?
Az összkép azt mutatja, hogy bár a szakemberek – védőnők, pszichológusok – tapasztalatai és a kutatások is megerősítik, hogy az anyacsoportok jelentősen javítják az anyák mentális jóllétét, az állam mégsem tekinti ezeket prioritásnak.
A támogatás elmarad még ott is, ahol a szakmai kompetencia garantált – mint például az EMMA Egyesület esetében. Így ma csak azok az anyák jutnak el ilyen közösségekbe, akik szerencsések, például mert a védőnőjük szervez csoportot, egyházi közösségükben működik ilyen program, vagy anyagi lehetőségeik megengedik. A többiek kiszorulnak a támogatási körből – pedig ha az anyává válás normatív krízise kezelés nélkül marad, könnyebben alakulhat ki súlyosabb pszichés nehézség.
A Mamakör alapítói: Köhler Kata és Roszik Linda
Molnár Zsófia
A kérdőív nyitott válaszaiban az anyák maguk is leírták, mit jelentene számukra egy ilyen közösség:
„Heti egy-két óra szervezett csoport elég ahhoz, hogy az ember ne érezze magát egyedül a problémáival – és lássa, hogy más is ugyanazokkal küzd.”
„Jó lenne több állandó, nyitott és olcsó – vagy támogatott – anyakör. Szerintem heti szinten, az első egy-két évben kellene ez a biztos kapaszkodó, háttér, közösség a friss anyáknak. Jó lenne ad hoc, akár online konzultációs lehetőség krízis esetén is.”
„Igazán jó kezdeményezés lehetne, ha az anyák könnyen elérhetnének ingyenes vagy olcsó lelki támogatást – például pszichológust vagy beszélgetős anyaklubokat, ahol másokkal megoszthatják a tapasztalataikat.”
A cikk egy határokon átívelő újságírói együttműködés része, amelyben az Egyesült Királyság, Olaszország, Görögország és Magyarország újságírói közösen dolgoztak. A projekt a Journalismfund Europe támogatásával jött létre. (Riportunk első része itt, a bevezető interjú Prof. Dr. Kurimay Tamás pszichiáterrel pedig itt olvasható.)
Nyitóképünkön: Köhler Kata és Roszik Linda Fotó: Molnár Zsófia
-
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
