Donald Trump amerikai elnök egyszerű lélek. Ha mondjuk Orbán Viktor az emlékezetes „kegyencjáraton” visszaviszi Amerikába a Szent Koronát – amit 1978-ban az akkori amerikai külügyminiszter hozott Budapestre a tengerentúlról, s adta át a magyar Országgyűlés elnökének, történetesen bizonyos Apró Antalnak –, és szó nélkül leteszi az Ovális Iroda asztalára, tuti, hogy az oroszellenes amerikai olajszankciók alóli, ezer évre szóló magyar mentesség már csupa nagybetűvel lenne kiírva a Fehér Ház honlapjára.
A svájciak bezzeg ismerik a csíziót: mint Világ rovatunk beszámol róla, kilónyi arannyal utaztak Washingtonba, ahol seperc alatt 15 százalékra csökkent a rájuk kirótt 39 százalékos büntetővám. De lett volna más lehetőség is: ha esetleg Orbán megtanult volna golfozni (a családjának pályája már van hozzá), és nem a fociból csinál értelmetlen úri passziót, akkor Trump vele csevegne rendszeresen kedvenc játékáról és az ukrajnai béketeremtés esélyeiről Alexander Stubb finn elnök helyett.
Mindez talán hagyján lenne, ha Orbán Viktor nem vesztette volna el a kapcsolatát a való világgal más ügyekben is. Gazdaság rovatunk bizonyítja, hogy a miniszterelnök magyarázata a regionális lemaradásra tényszerűen nem állja meg a helyét: az orosz–ukrán háború a többi közép-európai uniós tagállamot legalább annyira érinti, mint Magyarországot, sokuk gazdasága pedig még jobban is rá van szorulva a németországi exportra, mint a miénk, a GDP-jük mégis nő.
„A szocializmus mindazoknak a problémáknak a sorozatos megoldása, amelyek szocializmus nélkül nem léteznének” – szólt a népi megfigyelés a régi rendszerben.
A szocializmus szót helyettesíthetjük a NER-rel, és a végeredmény ugyanaz:
Magyarország rovatunk sorolja azokat a korábbi piacellenes, igazságtalan, ideológiavezérelt, kontraproduktív lépéseket – kezdve a négy évvel ezelőtti választási osztogatással –, amelyek következményeként most pánikszerűen „intézkedik” a kormány, az „intézkedésen” pedig hasonlóképpen piac- és társadalomellenes, ám minden korábbit meghaladó mértékű osztogatást értve, s ezzel továbblökve Magyarországot a leszakadás meredek lejtőjén.
A kormányfő tévelyegve bolyong a modern világban, a mesterséges intelligenciából annyit ért, hogy annak segítségével hamis videókat lehet gyártani politikai ellenfeleiről, de azt nem látja át, hogy az AI milyen új utakat nyithat meg a társadalmi és gazdasági fejlődés előtt. Számolatlanul és eredménytelenül költ például milliárdokat népességnövelésre – miközben a most élő gyerekek sokaságát szegénységre ítéli – és egyidejűleg migrációellenességre. Holott – mint az AI jövőjét, a gyorsuló technológiai fejlődést feszegető címlapsztori-mellékletünkben Dávid-Barrett Tamás viselkedéskutató jósolja –
az AI alapú robotok rövidesen kiváltják majd a hiányzó munkáskezeket, miközben Afrikában az AI-nak köszönhetően olyan gazdasági prosperitás kezdődik, aminek hála az emberek már nem akarnak majd elmenekülni.
A HVG e heti számának címlapja
A generációk energiáit fölöslegesen elszívó köröket, a temérdek ellopott, elvesztegetett pénzt és lehetőséget a választópolgárok zöme, főleg a fiatalabbja már világosan látja, csak a kormányfői vakságot jelzi, hogy Orbán az „ez ugyanaz a baloldali gyülekezet” gőgjével szólta le a Tisza Párt e héten bemutatott választási jelöltjelöltjeit.
A kormányzó párt nem látszik észrevenni, hogy a társadalom elitcserét, mondhatni, rendszerváltást igényel. Ami megmutatkozik abban is, hogy – mint Fókuszban rovatunk összeállítása tükrözi – az 1990-es első szabad választásokhoz hasonlóan, az állampárt fő kihívója ezúttal is a kifutó rendszer által le nem amortizált új, friss politikusnemzedéket tervez csatasorba állítani a megcsontosodott, korrumpált, hitelét vesztett régi gárdával szemben.
A nyitókép a Tisza győri megmozdulásán készült / Fotó: Fazekas István
