Klímaváltozás, aszály, ökológiai válság, háború a szomszédban: mit tart a legégetőbb problémának a jelenlegi emberi civilizációt fenyegető válságok közül?
Azt hiszem, az édesvíz az első. Európában ez már most is probléma, tehát kezdhetjük mi is komolyan venni. Ettől nem függetlenek sem a háborús konfliktusok, sem a migráció, sem sok egyéb folyamat. A globális válság lényege éppen a különböző tényezők egyre erősebb egymástól való függése és az, hogy sok esetben erősítik egymás hatását. De ha kicsit filozofikusabb akarok lenni: az egyes számú probléma igazából az emberi hülyeség.
Az utóbbi időszakban háttérbe szorultak a klímaügyi és zöldpolitikai törekvések. Az EU visszavett az ambíciókból, nyögvenyelősen mennek az ENSZ-klímacsúcsok, miközben személyesen is egyre jobban érezzük a klímaváltozás hatásait. Mi az oka a visszalépésnek?
Zöldügyeket felkarolni, „zöldnek lenni” nem nagy kunszt: onnantól lesz izgalmas a dolog, amikor a zöldszempontok ellentmondanak akár a politikai, akár a gazdasági megfontolásoknak. Ha éppen gazdasági recesszió van, háború tör ki, vagy valahol választások vannak, akkor a tömegeket nem zöldügyekkel, hanem a pénztárcájuknál fogva lehet irányítani. Ilyen szempontból például láthatjuk, hogy a nagy cégek zöldelkötelezettsége is csak addig komoly, amíg azt nem kezdi megérezni a profitjuk. Sajnos ez az uniós vállalásokra is, de talán egy-egy család költségvetésére is ugyanígy érvényes. A bioszféra problémáit most már egyre többen értik, egyre többen tartják fontosnak, de a prioritási sorban ezeket bármi más azonnal megelőzheti. Minden sürgősebb, míg egy erdő vagy a tenger várhat.
Fogalmunk sincs, mekkora a tét, és nem érzékeljük, mennyire túllőttünk már a célon.
A globális törekvéseket hogyan lehet értékelni? Ha például jól haladna az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodás végrehajtása, az elég lenne ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát, az ökológiai és civilizációs összeomlást?