Személyre szabott tanulási élmény, automatizált értékelés, kevesebb adminisztratív teher – ilyesmiket szoktak emlegetni szakértők, amikor a mesterséges intelligencia (AI) hasznát ecsetelik az oktatásban. Ezzel szemben a tanárok a hétköznapokban azzal küzdenek, hogy a diákok az AI segítségével bújnak ki a feladatok elvégzése alól. Tényleg ennyire más az alul- és a felülnézet?
Az AI-eszközök jóval tágabb értelemben képesek támogatni az oktatást, mint pusztán a generatív nyelvi modellek. Segíthetik a tanárokat a dolgozatok kérdéseinek összeállításában és kiértékelésében, a diákok fejlődésének mérésében vagy perszonalizált tartalom készítésében. A tanulókat sem csupán a házi feladatok vagy a dolgozatok elkészítésében támogathatják, hanem például sokkal hamarabb megadhatják számukra azokat az információkat, amelyekre kíváncsiak, de mostanáig csak hosszas utánaolvasással tudták őket megszerezni. Egy friss cseh felmérés szerint a diákok több mint fele használ mesterséges intelligenciát a tanuláshoz: minél idősebb egy diák, annál inkább veszi igénybe az AI segítségét. Mindezek ellenére a tanulók jó kétharmada nem látja helyettesíthetőnek a tanárokat. Ez is azt mutatja, hogy fontos dinamikának, köteléknek kell lennie a diák-tanár-AI hármas kapcsolatában. Továbbá ne feledjük az AI adatfeldolgozási képességeit se: az oktatásügyben képződő rengeteg adattal eddig nem sokat kezdtünk, pedig ebben rengeteg lehetőség van. Jó pár éve volt például egy korai iskolaelhagyással kapcsolatos projektünk, amelyben az intézmények adatainak elemzése során kiderült, hogy az iskolatitkárok jelenléte (vagy hiánya) komolyan befolyásolja a lemorzsolódást: ha jelen vannak, 50-ről akár 30 százalékra is csökkenhet a tanulmányaikat feladók aránya.
Nem csökkenti a tudás értékét az, hogy minden azonnal elérhető az okostelefonon, nem kell semmiért erőfeszítést tenni?
Én nem így látom. Fiatalon én például családi indíttatásból elektroműszerésznek készültem, de hamar kiderült, hogy a színtévesztésem miatt ez a pálya nem nekem való. Így nem is volt sok ismeretem az elektromosságról, ám amikor nemrégiben a Microsoft beépített AI-eszközével, a Copilottal elkezdtem erről a témáról beszélgetni, feltűnt, hogy milyen élvezetes ez a fajta tudásszerzés, hogy mennyire türelmes velem az AI, hogy nem tudok neki rossz kérdést feltenni, és közben rengeteget tanultam. Szerintem ez a lehetőség nem értékeli le a tudást, inkább hatalmas távlatokat nyit a tanárok és a diákok számára.

Hogyan lesz az AI megbízható társ a tudásszerzésben, ha a generatív nyelvi modellek még ma is sok hibát követnek el, gyakran hallucinálnak?
A technológia őrült tempóban fejlődik, akár néhány hónap különbséggel is sokkal pontosabb válaszokat adnak az algoritmusok. Több nagy rendszer ma már azt is közli a felhasználóval, hogy épp milyen forrásból dolgozott, így ellenőrizhető, nem hibázott-e. A fiatalokat pedig képezni kell a technológiához való kritikus hozzáállásra, hogy tudják, mire lehet hatékonyan használni az AI-t, és mire kell különösen odafigyelni.