Suvi Mikkonen, a Márton ikrek edzője: Ezek a lányok megfejtették a siker titkát

Az olimpiai bajnok Márton Viviana és a kétszeres világbajnok Márton Luana edzője szerint a két taekwondóst az elképesztő mentális ereje emeli ki a mezőnyből. Suvi Mikkonennel beszélgettünk az „arany ikrekről”, a határok meghúzásának fontosságáról és arról is, miért egy férfit képzelünk el, ha egy olimpiai bajnok edzőjére gondolunk.

Kétféle személyiség lakozik bennünk, az egyik folyamatosan bírál, kritizál és meg akarja mondani, mit és hogyan tegyünk. A másik pedig a végrehajtó, amely kivitelez, tulajdonképpen önmagától végzi el a feladatokat. Ha hibázunk és ostorozni kezdjük magunkat miatta, olyan spirálba kerülhetünk, amely megcsappantja az önbizalmunkat, ez pedig idővel a teljesítményünkre is kihat. Ám ha észrevesszük, hogy a belső dialógusunk negatívvá válik és megálljt parancsolunk a folyamatnak, a személyiségünk másik része zsigerből levezényli a feladataink elvégzését.

Így foglalta össze a győztes mentalitás lényegét Suvi Mikkonen, a világverő taekwondós ikrek, az olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes Márton Viviana és a kétszeres vb-győztes Márton Luana edzője, aki a Sport Forum Hungary konferencián osztotta meg a tapasztalatait. A finn szakember – aki spanyol férjével, Jesus Ramallal a világ egyik legjobb taekwondoklubját, a madridi Hankukot vezeti – úgy véli, a testvérek éppen azért képesek nagyszerű eredményeket elérni, mert értik ezt az összefüggést és képesek is alkalmazni.

Márton Viviana, Márton Luana és edzőjük, Suvi Mikkonen
MTI / Hegedüs Róbert

Olyan kultúrát alakítottunk ki, amelyben a csapatunk minden tagja – sportolók, edzők és az őket segítő stáb – magáénak érzi a víziót és ugyanazért a közös célért dolgozik: hogy a legjobbak legyünk a világon – mondta lapunknak Mikkonen, amikor arról kérdeztük, mi emeli ki a Hankukot a sportág többi műhelye közül. – Nálunk mindenki fejlődni és győzni akar, és úgy érzi, hogy fontos része az egésznek, amit tesz, előre viszi az egyesületet. És az is része ennek, hogy a férjem és az én számomra is 

fontosabb az ember, mint az eredmény. Mindent megpróbálunk megtenni azért, hogy a versenyzőink emberként ugyanúgy fejlődjenek, mint sportolóként. 

Amikor klubszintű döntéseket hozunk, mindig abból indulunk ki, jó-e a sportolóinknak az, amire készülünk. Ha pedig úgy érezzük, hogy nem a megfelelő irányba indultunk, korrigálnunk kell, ugyanehhez az alapkérdéshez térünk vissza.

Hozzászólások