Tibet északkeleti fennsíkján egy eldugott faluban 1937-ben egy kisfiú a zord körülmények ellenére boldogan élte a gyerekkorát, hol a társaival játszott, hol a baromfik között lebzselt. Szülei keményen dolgoztak a közeli krumpli- és árpaföldeken. Az anya 16 gyermeknek adott életet, közülük 7 érte meg a felnőttkort. „Édesanyám tanulatlan és írástudatlan volt, de tele volt szeretettel” – emlékezett vissza a 90. életévén nemrég túllépett XIV. dalai láma a hazai mozikban nemrég bemutatott A boldogság tanítása című filmben.
A család nem sejtette, hogy egy bizottság prófétai küldetéssel hónapok óta az új dalai lámát keresi a környéken – a jóslat szerint Amdó tartományban Kumdum kolostora mellett. A végső jelet a házuk tetején kihajtott boróka ágai szolgáltatták a magukat utazóknak kiadó bölcseknek. A fiú több próbát is kiállt, szent tárgyakat ismert fel, és a küldöttség pár nappal később már megállapította, hogy az akkor kétéves kisfiú a négy évvel korábban meghalt XIII. dalai láma reinkarnációja.
Miközben Tibet így rátalált új szellemi vezetőjére, a világ forrongott és óriási változás előtt állt. Kínában polgárháború dúlt a Kuomintang és a kommunisták között, Indiában Mahátma Gandhi szabadságharca erőt gyűjtött, Sztálin Szovjetuniója terjeszkedni akart, Hitler Németországa háborúra készült. Tendzin Gyaco hatévesen került kolostorba, hogy felkészítsék a szent feladatra, de aligha sejtette, mi vár rá.
A XIV. dalai láma gyerekkori fotója
AFP/Roger-Viollet
Ahogy számos elődje sem tudta. Tibetben a kolostorok és hálózataik a legbefolyásosabb intézmények, de az évszázadok óta a vallásos monarchia által irányított területen az egyik legfőbb probléma az utódlás kérdése volt. Hogyan lehet átadni a szellemi és anyagi örökséget nemzedékről nemzedékre úgy, hogy közben a tanítás tiszta maradjon, a hatalmat ne sajátítsa ki egyetlen, csakis a gazdagságra vágyó világi vagy vallásos frakció? Egyes iskolák megengedték a házasságot, így a tudás és a hatalom apáról fiúra vagy unokaöcsre szállhatott. A buddhisták hitték, hogy Buddha újjászületik és mindenkin segít, de más nagy tanítókra ez a szemlélet nem igazán volt jellemző.
A XIII. század elején azonban a négy nagy tibeti iskola közül a kagyü – ahol korábban teret nyert a cölibátus – úgy határozott, hogy a legfőbb tanító megválaszthatja az újjászületését, és utalásokat adhat, hol keressék a reinkarnációját.
