Csak be kell lépni a Vígszínház előterébe, hogy a néző máris egy színjáték elbambuló médiuma legyen. Nézegeti az autentikusan dzsoggingoló színészeket, akiknek a fején a fejhallgató a legbiztosabban jelzi, hogy teljesen közömbösek mindenre. Annyira élethűek a színészek, mint a nem színész színészek a panoptikumban. Az egy helyben futó színész mint új karakter felveti a kérdést, mi folyik itt.
A Nokia 5110-essel érkező boomereknek semmi esélyük megfejteni a talányos címet: kukac, nagy L, még egyszer nagy L, 3t4 s a többi. Miféle kód ez? Jól jönne most a kisunoka, de éppen máshol van. A színlap kicsit segít: ez egy hashtag/éretlen komédia arról, hogy el kell szökni a felnőtté válás elől, ami nagy csendekkel és még nagyobb zajjal jár.
A @LL3t4rgIA eredetije a XIX. században született. Szörnyen régi, homályosan derengő kor, amiben voltak uras csörték és véres háborúk, amiben kezdett bejönni a kapitalizmus, és elég jó volt a drámairodalmi felhozatal. Viszont a mához képest a tempó álmosító volt. Az eredőhöz, ennek a fejtörő kódnak a feloldásához még annyit sem érdemes tudni, mint azt, hogy az internetnek is volt elődje, az Arpanet.
