Minden generációnak joga van utálni az öregebbeket, és – teszem hozzá – rettegni a fiatalabbaktól, de ennek a modern kori politikában viszonylag kevés jelét tapasztaljuk, köszönhetően a magas fokozatú domesztikációnak, minek következtében a fiatalok, mire a politikai pálya vagy döntés közelébe érkeznek, a gondos felkészítésnek köszönhetően már megöregednek, veteránokat megszégyenítő közömbösséggel fogadják a rájuk mért politikai kultúrát, illetve megtörten szavaznak arra, akire a szüleik is szavaztak, esetleg – lázadásnak híve – az ellenfelére, akire viszont a nagyszüleik szavaztak egykoron, kerülve az innovációnak még a látszatát is.
Sorban jöttek egymás után a bamba nemzedékek, aztán egyszer csak Ázsiában úgy gondolták a Z generáció prominensei, hogy esetleg le is lehetne seperni az asztalról mindent és mindenkit, új szemlélettel és új szereplőkkel játszani tovább a politikát. Éljen Nepál! Éljen a Z generáció! – állt a felgyújtott katmandui parlament falán. – Mostantól csak a Z generáció fiataljaié ez a hely.
