Szerdán megszavazta az Országgyűlés azt a november 11-én a kormány nevében benyújtott határozati javaslatot, mely alapján nem lesz elvi akadálya kis méretű, moduláris atomerőművek (Small Modular Reactor – SMR) építésének az országban. A gazdasági bizottság még november 25-én hallgatta meg Lantos Csaba energiaügyi minisztert, aki új elemként az uniós REPowerEU tervezetre (ennek lényege, hogy az EU-ban megszűnjön a függés az orosz gáztól) hivatkozva magyarázta a kormány kiemelt érdeklődését a technológia iránt. A szerdai parlamenti szavazáson a javaslat 134 igennel (15 nem és 26 tartózkodás mellett) ment át.
Az egyik sarokpont, hogy a kormány felhatalmazást kért bizonyos “előkészítő tevékenység” folytatására az SMR-technológia potenciális gyártóival. Ennek a kérésnek azonban nem csupán a washingtoni Trump–Orbán-találkozó után belengetett Westinghouse SMR-ek miatt nem látni különösebb értelmét, hanem azért sem, mert a kormány illetékes miniszterei valójában évek óta végzik ezt a tevékenységet.
https://hvg.hu/gazdasag/20251211_kis-modularis-atomreaktor-kormany
A kormányhatározat parlamenti jóváhagyásával formálisan is eleget tesznek annak a kritériumnak, mely szerint a kabinet egyedül nem dönthet az ország atomenergiával kapcsolatos stratégiájának kérdéseiben. Pláne, ha azok “különösen fontos nemzetközi szerződésekhez” kapcsolódnak, melyeknek az országra nézve hosszú távú következményei lehetnek.
A körülményeket és a helyzetet illetően a déjà vu érzés megalapozott: az Országgyűlésben ez a kormányzati lépés nem ismeretlen: 2009 márciusában hasonló koreográfiával és tempóban szavazták meg azt a kormányhatározatot is, amelyre a Paks II.-ről szóló kormánydöntés legitimálásaként azóta is hivatkoznak.
Pedig a sietség most sem indokolt. Jó, ha egy évtized múlva derülhet ki, hogy az SMR-ek képesek-e – és ha igen, milyen mértékben – megfelelni a ma jól hangzó és népszerűséget jelentő ígéreteknek. Amúgy idehaza pénz sincs SMR-ek építésére.
