Orbán Viktor Fideszen belüli felemelkedését, a párton belüli vezetőszerepének, majd a korlátlan, ellenőrizetlen és bírálhatatlan szerep kialakítása követte. Kormányra jutva „a törvény első szolgájaként” emlegetett miniszterelnöki pozíció megkaparintása következett. Ebből a pozícióból „légiesítette” a polgári demokrácia fékjeit és ellensúlyait, elsősorban személycserékkel, majd az alkotmányos rend módosításával. Végül megszabadult az európai jogállami szabályoktól, az uniós ellenőrzéstől, de nem csupán azért, mert hataloméhes volt, korlátlan diktatúrát, és demokratikusnak látszó spanyolfalakkal álcázott autokráciát akart.
Kezdettől a pénzről és a korlátlan hatalom szeretetéről szól ez a történet.
Éppen emiatt „féloldalas” Horn Gábor Miért tud sikeres lenni Orbán minden szempontból kudarcos világa? című politikai és intézményi kérdésekre összpontosító írása, amelyet egy másik nézőpontból, a maffiaállam teljességét bemutatva igyekszem egyensúlyba hozni.
Statisztából főszereplő
„Szerelem! nem arra tart e szenvedély!” (Shakespeare: Hamlet)
Van abban valami sorsszerű, hogy a Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meseregényéből készült 1983-as tévéfilmben Orbán Viktor rablót alakítva statisztál, a „hírhedett rabló, Ipiapacs bandájában. Húszéves fiatalember ekkor. Ipiapacs, a rablóvezér, a mesében ezzel a paranccsal irányítja az embereit:
ebből nem élünk meg, irány rabolni, fosztogatni, betörni, utonállni.
Tíz évvel később Orbán már rég nem statiszta, hanem politikus, aki politikai „ikertársával”, Simicska Lajossal elindította az „egészen eredeti felhalmozást”. Ennek köszönhetően a kollégiumi társaiból és családtagjaikból álló, általa vezetett csapattal megszerezte az ellenőrzést a saját pártja felett. Már ekkor is jól látszott – ebben a mindössze néhány száz milliót fialó „kígyótojásban” –, milyen lesz a kifejlett kígyó természete.
A Fideszt alapító kollégisták és családtagjaik, a tágabb értelemben vett Család „egész pályás letámadást” hajtott végre. 1992-ben cégek sorozatát alapították – magánszemélyként. Éppen ezért a Családban maradt a cégek alapításához felhasznált pénz eredete, a Családban maradt a cégek pénzáramlásának és működésének licence, és a Családban maradt a később kiürített cégekből kiszivattyúzott vagyon is.
A Család tagjai pártfeladatot teljesítettek és így vagyonosodtak.
A cégek tulajdonosai Orbánt maguk fölé emelő pártvezetők magánszemélyként vesznek részt a műveletekben, ezért a cégek által nem a párt lesz gazdagabb, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy (legalábbis) van átjárás a cégek pénzügyei és a párt működését szolgáló pénzeszközök között. Egyértelmű, hogy ezek a cégek a Családhoz tartozó magánszemélyek szükségleteinek kielégítésére, gazdagodására, vagyonosodására szerveződtek. A párt feletti uralmat is csak az lesz képes gyakorolni, aki vezeti és ellenőrzi a – pártérdekből – vagyonosodókat, vagy maga is a vagyonosodók egyike. Ismernie kell a párt titkait is annak, aki a „családi” vagyon titkait ismeri.
Simicska Lajos egy veszprémi kézilabdameccsen, háttal Fonyó Károly
Túry Gergely
A két fogalom elválaszthatatlan lesz egymástól: a pártot uraló, a pártot használó vagyonhalmozók és a „családi” vagyont ellenőrzők pártja. Lehet, hogy még focizgatnak együtt – ahogyan az annak idején a filmben és Lázár Ervin könyvében elhangzott, ahogy Szegény Dzsoni tanácsolta, de a rablásra, fosztogatásra kiadott és általuk követett parancs komolyabb összetartó erővé vált.
Ezt követve hullott ölükbe egész Magyarország. A Fidesz ettől fogva – ebben az értelemben – politikai (és gazdasági) vállalkozás. A pártot uraló családok gyarapodására az a biztosíték, hogy képesek annak a politikai-hatalmi koncentrációnak az elérésére és fenntartására, amely a családi vagyonosodás elfogadtatásához, legitimálásához a párton belül, a teljes politikai életben, és a teljes magyar társadalomban szükséges.
Orbán és társai a vallásháborúk óta ismert megoldást valósították meg: akié a vagyon, azé a hatalom. Ahogyan a diákok jól megtanulták a vallásháborúk korából, akié a föld, az dönt arról, hogy az adott földön élők kinek a vallását kövessék (cuius regio, eius religio).”
Én egész népemet, országomat fogom….
„Maradni akar örökre és pénzt!” (Bill Clinton)
1998-ban még a rendszerváltás alatt kialakított szabályok szerint jutott Orbán hatalomhoz, de ahogy kormányra került, azonnal hozzákezdett a félig komolyan, félig viccesen előre bejelentett céljai megvalósításához. Öt évvel korábban, egy újságíróbálon mondta azt, Magyarország miniszterelnöke, leggazdagabb politikusa és európai hírű kormányfője akar lenni. Akkor ezt mindenki inkább viccnek hitte, ma már jól látszik Orbán nem viccelt. Amikor 1998-ban a Postabank „rendbetételével”, a Magyar Fejlesztési Bank felhasználásával (ami teljesen ellenőrizetlen játékteret biztosított) immár miniszterelnökként hozzákezdett a családi birodalomépítéshez és így elindította az autópálya-üzletet, az állami gazdaságok földjeinek megszerzését, kialakította az állami pályázatok fölötti kontrollt, gátlástalanul megszerezte a Mol gázüzletágát. Egyértelművé vált, hogy nem a’zemberek jóléte, hanem saját valódi és politikai Családja gazdagítása az igazi cél.
Már akkor elkezdte a laikus választókat „kábítani” a gyermekek utáni családi adókedvezmény 1999-es újbóli bevezetésével, valamint a Széchenyi-terv adományígéreteivel, a király asztaláról lehulló morzsák reményével, mert ezek kiválóan takarták a rablást és fosztogatást. Már az első kormányzáskor kidolgozta a két legfontosabb módszert Simicska Lajos, aki ugyan mindvégig szürke eminenciás maradt, bár valójában Orbán „társuralkodójaként” felügyelte a vaskézzel irányított maffiaállam pénzeinek a „jó zsebekbe” áramlását.
Nagy értékű, építési beruházásokat kell végrehajtani, mert ezek túlárazása kevésbé feltűnő, és a megvalósítás egész folyamatában ki lehet venni a túlárazásból származó jövedelmet.
Járulékos haszon, hogy fel lehet fűzni a vállalkozókat a Fidesz járszalagjára. Ezzel a trükkel több legyet is üt egy csapásra. Kiépül és bármikor, bármire használható a közpénzek magánzsebbe áramlásának a hálózata. Létrejön egy hierarchikusan tagolt, önálló, autonóm piaci vállalkozásra ettől fogva már képtelen, kézből etethető jobbágysereg. Nem kell megfélemlítéssel, erőszakkal fenntartani az országos és a lokális hatalmat, hiszen a’zemberek jól felfogott érdeküknél fogva „beállnak a sorba”.
Magyar Bálint fedezte fel és leplezte le, elemezte és írta le az Orbán-rendszer igazi természetét, a három, egymás hatását erősítő tulajdonságát:
- a korlátlan és ellenőrizetlen hatalomgyakorlást,
- a bűnszervezetként üzemeltetett, az ország kirablására berendezett államgépezetet és
- a büntethetőség kizárását megalapozó időtlen (örök) hatalmon maradás mechanizmusát.
Ezért kapta Orbán rendszere a magyar polip, a maffiaállam elnevezést. A már minden elemében kibontakozott maffiaállamot – annak egyes elemeit és működési mechanizmusát.
Magyar Bálint találó kifejezését használva a maffiaállam politikai jellemzőit, a választók elkábítását, újabban megfélemlítését Horn Gábor kitűnően jellemezte HVG-n megjelent írásában, de adós maradt annak a megválaszolásával hogyan működik az államgépezetet maga alá rendelő, profi bűnszervezetté csiszolt maffiaállam a gazdaságban, hogyan szerzi meg az államot használó, így államilag irányított bűnszervezet a pénzt?
