Miért éppen az ételek történetéről kezdett írni gyerekeknek?
Régóta foglalkozom gasztronómiával, mindig érdekeltek az ételek. Amikor kulturális antropológia szakra felvételiztem, a felvételi dolgozatomat a kukorica történetéről írtam – hogyan formálta az őslakosok életét, hogyan épült be az európai étkezésbe. A terepmunkám során pedig a családi gazdaságok működését kutattam Erdélyben, a szakdolgozatomat is ebből írtam. A helyiekkel sajtot készítettem, főztem és jártam ki a velük a legelőre. Később gasztronómiával is foglalkozó újságíró lettem, és miután megszülettek a gyerekeim, őket is vittem magammal, amikor kipróbáltam egy-egy új éttermet. Sokat beszélgettünk az ételekről, érdekelte őket a téma, de furcsa volt, hogy az iskolában erről nincs szó. Pedig ha ránézünk a pizzára, sokat lehet beszélni róla: miért kerek, ki találta ki, miért ilyen sajt van rajta, hogy került rá a paradicsom, miért Olaszországban eszik, miért nem Svédországban és így tovább. Arra gondoltam, jó lenne ilyen témájú könyvet írni, és a Pagony Kiadó nyitott volt rá. Így született meg a Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvem.
https://hvg.hu/360/20250904_uzsonnas-doboz-tizorai-gyermeketkeztetes-eveszavar-dietetikus-gyermek-pedagogus-szulo-csoport
Hogyan választotta ki a műveiben szereplő ételeket?
Az első könyvembe csak olyan ételeket tettem, amiket a gyerekeim szerettek. Pizza, bolognai spagetti, sült krumpli, palacsinta, pattogatott kukorica, de belekerült a szusi is, mert az egyik lányom szereti. Miután megjelent, kaptam olvasói leveleket, hogy a sütemények története miért nincs benne. A másodikban ezzel foglalkoztam, de
már nyomasztott a felelősség, hogy sok cukrot enni nem jó, tehát elmeséltem a méz, a cukor és a csokoládé történetét, a földrajzi felfedezésekkel, a rabszolgasággal együtt.
A harmadikban azt szerettem volna bemutatni, hogy a világ más részein mit esznek, hogyan zajlik a reggeli vagy az ebéd Peruban vagy Kínában, talán ebben bukkan fel leginkább az antropológus énem. Az új könyvben szezonális, őszi-téli recepteket válogattam a gyerekeknek, amiket önállóan is el tudnak készíteni otthon, miközben ismerkednek az alapanyagokkal.
Kalas Györgyi kulturális antropológiát és kommunikácót tanult, majd újságíróként gasztronómiai témákkal kezdett foglalkozni. Gyerekeknek és felnőtteknek ír gasztro- és kultúrtörténeti könyveket, a Taste Balaton gasztrokulturális fesztivál egyik szervezője. Iskolákban, könyvtárakban tart előadásokat az ételek történetéről, emellett gyerekeknek főzős workshopokat is rendez. 2023-ban elnyerte a Hubby Év Gyerekkönyve díjat ismeretterjesztő kategóriában a Pavlova kisasszony és a dobostorta című könyvével. Nemrég jelent meg új könyve, a Méz, dió, csicseri, amelyben főzni tanítja a legkisebbeket.
Mit lehet tenni, ha a sült krumpli–pizza–hamburger háromszögön túl mást nem akar enni a gyerek?
Azt mondják, hogy a gyerekek étkezése nagyban függ attól, milyen mintát látnak otthon, ami igaz is. De az én gyerekeim ugyanazt látták, ugyanazokba az éttermekbe vittem őket, az egyik mégis kísérletező kedvű mindenevő lett, a másik válogatós és kiskora óta vegetáriánus. Neki is volt olyan korszaka, amikor csak pár ételt evett meg. Egy darabig én is próbálkoztam azzal, hogy „nem kell megenni, csak kóstold meg”, aztán elengedtem.
Ha egy gyerek csak bolognait eszik, akkor az legyen jó alapanyagból, jól elkészítve, csináljuk meg akár közösen.
