Fekete év volt 2022 a mezőgazdaságban: az aszály letarolta az Alföldet, ezer milliárdos károkat okozott a vízhiány. Nem kellett a Homokhátságra menni, szakemberek jó minőségűnek számító talajszelvényekben mutatták be, hogy a hagyományos talajművelés hogyan zárta el a víz útját, hogyan akadályozta a víz megtartását a földben. A gazdálkodók többsége azonban, ahogy leesett a szárazság után az első eső, mintha hátradőlt volna a székében.
Magam is arra számítottam, hogy a 2022-es katasztrófa után jön egy hátraarc, ez azonban nem következett be. Igaz, európai viszonylatban jók a magyarországi talajadottságok, ha a környezeti-ökológiai adottságokat vizsgáljuk, hiszen 18-20 százalék a legjobb minőségű mezőségi, csernozjom (jó minőségű feketeföld) talajok közé tartozik, és az is kedvező, hogy a barna erdőségi talaj is hasonló arányú. Mégis gond van, mert a klímaváltozás felgyorsult, de az alkalmazkodás elmaradt. Nem a katasztrófa volt váratlan, hanem a közöny és a tudáshiány. A gazdálkodók nem fogadják el, hogy változtatni kell, de ahol van belátás és tudás, ott vannak jó példák.
Az Egyesült Államokat szokták példának hozni, de ott már száz évvel ezelőtt bekövetkezett a katasztrófa, ők kényszerpályán voltak. De ma is eltérő feltételek mellett művelik a farmjaikat, például nem tiltják a génmódosított fajták használatát.
Én is azért szoktam az észak-amerikai farmokat felhozni, mert a példájuk mutatja, hogy a talajok túlhasználatával, kizsigerelésével több százezer hektáros nagyságrendben tettek terméketlenné termőföldeket. Az erózió, a defláció teljesen tönkretette a földeket, gazdálkodók tömegei vándoroltak el, sokan öngyilkosságba menekültek, kiürültek régiók. Ezt itthon nem kellene megvárni. A jobb talajok ellenére nálunk is vannak riasztó jelek, mint 2023 márciusában az M1-es sztrádát is homályba borító porvihar, ami a talajromlás egyik tünete.
