Két pizsamás fiatalember áll a közös mosdóhelyiségben közvetlenül egymás mellett, és borotválkozik. A fiatalabbnak felcsúszik a karján a ruha, s kivillan alóla egy tetovált szám. – Hát te vagy az Auschwitz-túlélő? – csodálkozik rá az idősebb. Mire a másik, kissé zavarban, igennel felel, s be is mutatkozik: – Ernst Michel, a Deutsche Allgemeine Nachrichtenagentur hírügynökségnek fogok dolgozni. Az idősebb a kezét nyújtja: – Willy Brandt, az oslói Aftenbladet tudósítója.
A helyszín Nürnberg, az idő 1945 vége, az esemény a náci háborús bűnösök ellen indított nemzetközi büntetőbírósági eljárás. A két tudósító – az Auschwitzból 674 nap után megszökött zsidó fiatalember, most újságíró-gyakornok, és a politikai üldözés elől Norvégiába menekült, majd onnan most hazatért politikus – a közös szállásról együtt indul a tárgyalóterembe. Útközben Brandt még meg is kérdezi a kissé elfogódottan viselkedő, akkor még csak 22 éves Michelt:
Miért teszed ki magad mindennek?
A kérdésre később adják meg a választ Michel cikkei, amelyekben a 104995-ös fogoly a szemtanú hitelességével számol be a történésekről. A német közszolgálati tévé, az ARD Das Erste programjában a közelmúltban bemutatott Nürnberg 45 című film valós eseményeket idéz föl, a ma már nem is élő főszereplőket alakító színészek segítségével. Úgy, hogy időnként eredeti dokumentumfelvételeket játszik be a tárgyalásról. Például arról, hogy a 24 vádlott, köztük Hermann Göring (a nyitóképen állva), Rudolf Hess, Joachim von Ribbentrop és a többiek milyen kevély magabiztossággal utasították vissza a kérdést, amit a tárgyalás elején kötelezően feltett nekik a bíróság, nevezetesen, hogy bűnösnek érzik-e magukat.
