Néhány napos bepólyált csecsemő alszik az édesanyja karjaiban, mellettük egy idősebb asszony ül, bal kezében gyertya, jobbját védelmezőn tartja a pici fölé, eltakarva a lángot. Egyszerű, hétköznap esti jelenet – a kép címe: Az újszülött –, ám ahogyan a láthatatlan forrásból a sárgásvöröses, meleg fény megvilágítja az arcokat, és megmutatja, milyen áhítattal szemlélik a nők a gyermeket, varázslatos hangulat árad szét a festményen, és szabadulni sem lehet attól a gondolattól, hogy valójában Jézust, Máriát és a nagymamát, Annát látjuk. A remekmű az egyik csúcspontja annak a párizsi kiállításnak, amelyen majd’ harminc év után gyűjtötték ismét egybe a XVII. századi festő, Georges de La Tour néhány tucat alkotását.
Aligha véletlen, hogy világszerte keveset mond a mester neve, maguk a franciák is csak rövid ideje tartják számon önálló alkotóként. Az 1652-ben, 59 évesen elhunyt La Tour hiába számított kora egyik sztárjának, szinte azon nyomban elfeledték, és csak közel háromszáz évvel később került a művészettörténészek, majd a nagyközönség látókörébe. Hasonló sors jutott neki, mint híres holland kortársának, Johannes Vermeernek, ám még a Leány gyöngy fülbevalóval alkotójának sem kellett ilyen sokáig „várnia” a felfedezésre.
La Tour első képeit egy 1934-es párizsi tárlaton ismerhették meg a franciák, akikre valóságos sokként hatott, hogy a korábban Diego Velázqueznek, Francisco de Zurbaránnak vagy épp Vermeernek tulajdonított festményeknek új alkotójuk van. Az akkori katalógusban ki is emelték a kurátorok, hogy La Tour nagyságát azok a mesterek bizonyítják és garantálják, akikkel addig összekeverték.
