Cherofóbia: félelem a boldogságtól. Sokan felejtettek el örülni. Belakták, berendezték a depressziót, és megtalálják minden napra a betevő aggodalmat. Tele a bárszekrényük márkás gyomorkeserűvel. Ha épp akadna is jó hír, már kapják is elő valamelyik palackot. Igen, de! Úgyis elcsalják. Trump úgyis mindent tönkretesz. Jönnek az oroszok. Megöl a klímaváltozás. Elveszi a munkánkat a mesterséges intelligencia, aztán kiirtja az emberiséget. És sehol se kapni bélszínrolót!
Amikor majd rájuk cáfol a történelem, és Magyarországon a társadalomkutatás újra lélegzethez jut, a tudósok felfejtik ennek a honfibúnak az eredetét. Ilyenek voltunk mindig is? Vagy az állandó paráztatás, a folyamatosan pergő ellenségképek sodorták el a békés boldogság és a remény képességét? Talán aki nem is hiszi el, hogy ostromolnak minket migránsok, nemváltó ovisok, Soros és Brüsszel, annak is elrontja a hangulatát idővel ez a szüntelen riadó. És valami amorf, megfoghatatlan veszélyérzet beszűrődik alattomosan: hogy jönnek a pomogácsok.
Nem hibáztatok senkit, tényleg felváltva játsszák nekünk a katonazenét és a gyászindulót, a primitív ijesztgetés mögül pedig szivárognak az évszázados világvége-elméletek: hanyatló Nyugat, nemzethalál, siralomvölgy.
