Néztem a földön fekvő holttesteket, és úgy éreztem, nem kapok levegőt – interjú Dzsafar Panahi iráni rendezővel

Hazájában börtönre ítélték, Cannes-ban Arany Pálmával ismerték el a Csak egy baleset című filmjéért, amelyet a héten mutatnak be nálunk. Dzsafar Panahi iráni rendezővel a Golden Globe-díjátadó másnapján a most zajló tüntetéshullámról és a saját népét halomra gyilkoló iráni rezsimről beszélgettünk.

A Csak egy baleset minden ízében iráni film, miközben Franciaországot képviseli az Oscar-versenyben. Irán sosem nevezett volna olyan filmet, amely a rezsimet bírálja. Történt olyan, hogy a rendszer nem gátolta valamelyik filmje bemutatását?

A legelső filmemet, A fehér léggömböt leszámítva minden rendezésemmel baja volt a hatalomnak. A fehér léggömb óta egyetlen filmemet sem mutatták be Iránban, ami jól jelzi a rendszer hozzáállását.

Kétszer is bebörtönözték ellenzéki nézeteiért, volt házi őrizetben, büntették filmkészítési és utazási tilalommal. A rezsim jól érzékelhetően az ellenségének tekinti.

Nem tudom, hogy ellenségnek, vagy minek tekintenek, de nem csak rólam van szó. Bárki, aki nem fogadja el a cenzúrát, ugyanezekkel a problémákkal találja szemben magát. Számos filmkészítőt eltiltottak a filmezéstől, és persze színészeket is.

Dokumentumfilmesek ülnek évek óta börtönben. Gyakori jelenség, hogy munka közben szállja meg a hatóság a forgatási helyszíneket.

Ugyanez történik Iránban az élet minden más területén, ha valaki ellenszegül a kormány akaratának. Ez vár az írókra, újságírókra és minden más szakma képviselőjére, aki nem engedelmeskedik.

https://hvg.hu/360/20260113_iran-tuntetesek-halottak-trump-elemzes-tovabb-repedezik-hvg

A Csak egy baleset nem az első filmje, amit titokban készített. Hogy lehet titokban tartani, ha Teherán utcáin forgat?

A Taxi Teherán című filmemet teljes egészében az utcákon forgattam, elég tapasztalatom van e téren. A sivatagi vagy a könyvesbolti jelenetek kevesebb kockázattal jártak, a kamera nem volt szem előtt. Ezeket vettük előre, aztán az autóban játszódó jelenetek jöttek, majd a kevésbé forgalmas városi helyszínek következtek. A kamerát itt már nem takarta az autó. Miközben a stáb egy része a bankautomatánál játszódó jelenetet készítette elő, az operatőrrel és a hangmérnökkel másik helyszín felé autóztunk. Az egyik stábtag hívott, hogy kiszállt a hatóság az automatához. Az első gondolatom az volt, hogy biztos az erkölcsrendészet, de mint kiderült, civil ruhás rendőrök voltak. Visszafordultunk, de mielőtt még odaértünk, elrejtettük a felszerelést, nem tudtak mit elvenni tőlünk. Néhány stábtagot berendeltek másnapra kihallgatásra. Ott aztán elmondták nekik, hogy nem dolgozhatnak velem.

Mit tett ebben a helyzetben?

Le kellett állítanom egy hónapra a forgatást. Majd egy jóval kisebb csapattal kezdtem újra. Egyetlen nap alatt leforgattuk a hátralévő jeleneteket.

A Csak egy baleset olyan iráni átlagemberekről szól, akiket a rezsim börtönre ítélt. Egy véletlennek köszönhetően a kinti világban szembekerülnek azzal az emberrel, aki megkínozta őket odabent. Ellenzékiként ön kétszer is megjárta a börtönt. Megkínozták?

Hozzászólások