Mégis, mire jók a cigányok? Ezen mélázott a batidai gróf fülesfoteljében. Nyomasztották a rossz hírek, a rossz számok. Néha nem tudta elkergetni a rémálmot, hogy a kastély falai és födémei elolvadnak, ő pedig álmában a sárba pottyan, és egy aktatáskás pénzügyőr ébreszti ordító röhögéssel. Úgyhogy dolgozott, ahogy bírt, most épp a cigánykérdésen. Ha ezt sikerülne rendezni áprilisig, az történelmi siker lenne!
Persze többet ésszel! Nemhiába emlegetik őt trónörökösként, hiszen profi. Neki jobb hazugságai vannak, erre büszke volt. Olyat kell mondani, amiből a cigány felfogja, hogy neki is adunk valamit, a kedves bumburnyák nácik viszont nem értik félre, hogy esetleg emberszámba kéne venni azokat is. De mégis mire lehet jó egy cigány? – tanakodott magában.
A komornyik diszkréten megállt az ajtóban, és köhintett. – Még egy whiskyt, uram?
