Belgiumnak is van igen sok olyan sötét korszaka történelmi múltjában, amellyel előbb vagy utóbb tisztességesen szembe kellene néznie.
Az egyik ilyen – és igazán nem rövid – korszak a dicstelen afrikai gyarmatosító múlt, és annak is egyik kirívóan dicstelen eseménye, amikor 1961. január 17-én meggyilkolták a kongói függetlenségi harc vezérét, a belga fennhatóság alól felszabadult Kongó első vezetőjét, Patrice Lumumbát.
Az ügy a maga idejében nagy nemzetközi figyelmet keltett, a szocialista tábor szakadatlanul napirenden tartotta, hogy mit művelnek a Belgiumnál amúgy 70-szer nagyobb Kongóban a gyarmatosítók és bábjaik, és hogy mi is történhetett Lumumbával. Sok helyütt utcát is elneveztek róla. Szegeden az Apáca utca viselte a nevét, Budapesten, Zuglóban a legendás, még Korda Sándorék alapította első magyar filmgyár is Lumumba utcai címen működött 1961-től 1990-ig, amikor az utca visszakapta eredeti nevét, a Rónát.
Aztán ahogy új és még újabb nemzetközi botrányok jöttek, a Lumumba-gyilkosság iránti figyelem is elhalt. A Kongóból távozó Belgium gyarmattartói felelősségének feszegetését több mint hatvan éven át a szőnyeg alá söpörte.
Most viszont elérkezhet egy újabb fordulópont a múlt megismerésében.
