„Már az is jutalom volt, hogy Enyedi Ildikóval dolgozhattam”

Díjeső övezi Enyedi Ildikó Csendes barát című új filmjének útját. Legutóbb Chicagóban Pálos Gergely operatőrt méltányolták Ezüst Hugo-díjjal, amiért árnyaltan és technikai precizitással mutatja meg az emberek és a növények közötti interakciókat. A művésszel beszélgettünk.

Milyen képek villantak fel a belső mozijában a Csendes barát forgatókönyvének első olvasásakor?

Ezeket nyilván felülírta a forgatás, de olyasmi dereng, mintha mindig üvegfalon keresztül látnánk az agykutatót, akit Tony Leung Chiu-wai hongkongi színész alakít. Ő akkor kezdi el vizsgálni a majdnem kétszáz éves Ginkgo bilobát az arborétumban, amikor a Covid alatti lezárások miatt ott reked a kihalt Marburgi Egyetem vendégházában. Innen kanyarodik vissza a történet 1908-ba, amikor Grete – az első nő, aki egyetemre mehetett Németországban – kapcsolatba került az akkor már hetvenéves páfrányfenyővel. Úgy képzeltem az első pillanatban, hogy a Luna Wedler által megszemélyesített Grete fényt hoz a sötétségbe, elvégre dacol az őt érő, sokszor szexista támadással, ahogy a ginkgo akár a cudar természeti körülményeknek is ellenáll.

Tapasztalt esetleges buktatót a vizuális megjelenítésben?

A növények fényképezése volt a legnehezebb, mert nagyon kiszolgáltatott az ember a természetnek. A marburgi részben tavaszodik, amikor nemcsak a fény változik óráról órára, hanem a környezet, a látvány is. Többször belefutottunk abba, hogy majd úgy folytatjuk, ahogy előző nap elgondoltuk, és milyen jól fog kinézni, aztán amikor odamentünk, minden másmilyen lett, kinyíltak a virágok, nagyobb lett a levél. Gyorsan mást kellett kitalálni.

https://hvg.hu/elet/20260128_csendes-barat-kritika-enyedi-ildiko-uj-film-tony-leung-lea-seydeaux

Mennyi időbe telt a time-lapse felvétel, amelyen a gingko magja kicsírázik?

Azt a részt egy japán dokumentumfilmből vettük át; ha jól tudom, ők az egyetlenek, akiknek sikerült megörökíteniük a páfrányfenyő szaporodását.

Hogyan tudta képpé formálni a kihalt egyetemen vagy az arborétumban uralkodó csendet?

Tág, letisztult képeket kerestünk Tony magányának az ábrázolásához, amikor egyedül marad a campuson és a kertben. Így szándékoztuk érzékeltetni az űrt, a hallgatók és a többi ember hiányát. Van egy kép, amikor Tony a könyvtárban áll az emeleten, és lenéz a kihalt olvasóteremre. Talán itt sikerült a legjobban megfogalmazni ezt a társtalanságot.

Hozzászólások