A hét politikai módszere: az őrült ember-taktika
Akár szereti valaki Donald Trumpot, akár nem, abban mindenki egyetért, hogy az amerikai elnök kiszámíthatatlan módon politizál. Büntetővámokat ígér, majd visszavonja őket, de az sem tekinthető lineáris politikának, amit Ukrajna ügyében folytat. Hol Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt, hol Vlagyimir Putyin orosz elnököt teszi felelőssé a közel négy éve tartó ukrajnai háború folytatása miatt.
Bár sokan úgy gondolják, hogy a zavaros és kiszámíthatatlan viselkedés hátrányt jelent, ez nincs mindig így, sőt. Vannak olyan esetek, amikor ezzel a módszerrel jobb eredményt lehet elérni, mint a hagyományos politikai fogásokkal. Annyira nem új a stratégia, hogy már neve is van: Madman Theory, vagyis őrült ember-elmélet. Ahogyan a hidegháborús stratégák, Daniel Ellsberg és Thomas Schelling magyarázták, ez azt jelenti, hogy a hajlandóság kinyilvánítása szélsőséges lépésekre valóban befolyásolhatja az ellenfél számításait, mivel fokozza az eszkalációtól való félelmét.
A történészek többek között Machiavellit említik első példaként, de a legtöbben Richard Nixon egykori amerikai elnökkel hozzák összefüggésbe a taktika alkalmazását. A republikánus politikus állítólag ezt a kifejezést használta, hogy elmagyarázza a vietnami háborúban Észak-Vietnam kapitulációjának kikényszerítésére irányuló stratégiáját. Ennek a része volt, hogy 1969-ben készültségbe helyezte az amerikai nukleáris erőket, s ezzel óvatosságra kényszerítette az észak-vietnámiakat támogató Szovjetuniót.
Bár az őrültség-elmélet akár jellemezhetné Trump politikáját is, az elemzők úgy vélik, ez a módszer manapság nem igazán hatásos. A sikerességéhez szükséges három feltétel már nem áll fenn. A nixoni korszakban még nem volt olyan szabad az információáramlás, mint ma, így tovább kétségek között lehetett tartani az ellenfeleket. Az is fontos, hogy olyan stabil ellenségre volt szükség, amely osztotta az „őrültséget” színlelő oldal kockázatmegítélését. A harmadik feltétel pedig az, hogy ezt a módszert alkalmazó politikusnak más területen „normálisan” kellett viselkednie, különben maga a kiszámíthatatlanság válik kiszámíthatóvá. A szakértők szerint Trump esetében azért sem fog sokáig működni ez a gyakorlat, mert a kiszámíthatatlanság is csak akkor sikeres, ha stratégikus. Trump viszont sokszor magának is ellentmond.
https://youtu.be/QPQcdXQCsk0?si=-svk0dmK4o3nSEjE