2026. november 13-án, egy pénteki napon lesz vége a világnak, legalábbis az emberiség aznap halhat ki – ezzel a váratlan előrejelzéssel lepte meg a tudományos világot Heinz von Förster és két kollégája, Patricia Mora, valamint Lawrence Amiot a Science magazin egy 1960-as számában. Nem csoda, hogy az olvasók meglepődtek: önjelölt próféták és futóbolondok már sokszor előálltak hasonló jóslatokkal, de Von Förster a korának kiemelkedő tudományos szereplője volt, a kibernetika egyik atyja, és persze a Science sem egy pult alatt terjesztett, „ufót láttak Tápióbicskén” kaliberű újság.
A rendkívüli magabiztosság és az apokalipszis napra pontos tippje mellett nyilván sokaknak feltűnt a péntek 13-i dátum, akik pedig közelebbről ismerték Von Förstert, azt is kiszúrhatták, hogy a világvégét épp a professzor születésnapjára időzítették. Viszonylag hamar egyértelmű lett, hogy a nagy tudósnak és társainak nem az eszük ment el, hanem céljuk volt ezzel a tanulmányával, és nem, vagy nem csak az ijesztgetés volt az.
Heinz von Förster 1963-ban
Wikimedia Commons / University of Illinois
Az ítéletnap-egyenlet (ezt a csodálatos nevet a kutatás szerzői adták) az akkori egyik legfontosabb problémából indult ki: a bolygó lakosságának növekedése exponenciális volt. Az elmúlt évszázadokban folyamatosan egyre rövidült az az idő, amely alatt megduplázódott a Földön élő emberek száma – Von Försterék azt számolták, hogy milyen tempóban lesz folyamatosan egyre rövidebb a népesség megkétszereződéséhez szükséges idő. A számításuk szerint 2026. november 13-a lenne a dátum, amikor ez az időtartam nullára csökken. Azaz minden pillanatban az előző pillanatban mért népesség kétszerese volna az emberiség száma, úgyhogy „ükunokáink nem fognak éhen halni – halálra préselődnek”. Biztató.
