Nemrég interjút adott a HVG-nek Gloviczki Zoltán volt köznevelési államtitkár, Oktatási Hivatal-elnök, most az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, és többek között arról beszélt, hogy a pedagógushiány csökkentéséhez tudatosítani kellene a fiatalokban, milyen szép, fontos, értelmes hivatás a tanári pálya, és ezt akár óriásplakátokon is hirdetni kellene. Ön erre reagált a szavon.hu-n, és azt írta, ez egy „csillámpónik világából érkezett mondat”, és hogy nem szabad becsapni a fiatalokat, ugyanis ez egy „rettenetesen nehéz, gyakran hálátlan pálya, és ahogy manapság űzzük, egyre értelmetlenebb is”. Miért gondolja így?
Nagy bajok vannak az oktatással, azon belül a pedagógus hivatással. Azért tartom kvázi kötelességemnek, hogy erről beszéljek, mert külső szemmel nem is lehet felfogni, hogy milyen nagy a baj. A 90-es évek elején elindult egy sor jó dolog az oktatásban, nagy szabadságot kaptunk, és később is még jó irányba – a praktikum és a gondolkozás felé – változott több dolog, például az érettségi. Ezek visszahatottak az osztálytermi gyakorlatra is. De egy ideje mintha teljesen más, rossz irányt vettek volna a dolgok.
Mire gondol?
Ott kell először is keresni a bajt, hogy háromfajta gimnázium – a négy-, a hat- és a nyolcosztályos gimnázium – működik ma Magyarországon. Ezt megengedni annak idején, a rendszerváltás környékén elhibázott döntés volt, mert ezzel a legtöbb négyosztályos gimnáziumot halára ítélték. Legalábbis Budapesten, mert azért vidéken, ahol nehezebb utazni, biztos más a helyzet. A fővárosban a négyosztályos gimnáziumok ugyanis olyan gyerekekből válogatnak, akiket nem vettek fel először a nyolcosztályosba, majd nem vették fel a hatosztályosba sem.
Pócsné Berkesi Zsuzsanna
Fazekas István
Ez a szabad iskolaválasztás problémájához vezet.
Nem az a baj, hogy szabad iskolaválasztás van, hanem az, hogy együttesen léteznek a különböző iskolatípusok. Ez persze jó a nyolc- és hatosztályosoknak, mert ők lefölözik a „legjobb” tanulókat. Csak meg kell nézni, mi van ma az általános iskolák hetedik-nyolcadik osztályaiban! Sok helyen a legzűrösebb gyerekek maradnak ott, akik előtt nincs is semmi olyan húzóerő, ami előre vihetné őket. Az én gimnáziumomban például vannak hat és négy évfolyamos osztályok is, és elképesztően nagy a különbség a két osztálytípus között.
A szabad iskolaválasztás és a szerkezetváltó iskolák megszüntetéséról már több oktatási és esélyegyenlőségi szakértő beszélt, de egyik kormány sem mert hozzányúlni ezekhez a vívmányokhoz.
Igen, pedig át kellene gondolni. De van még sok minden. A Covid biztos, hogy nagyon odavágott a megszokott iskolának. Nem is csak azért, mert nem haladtak úgy az anyaggal, hanem inkább azért, mert belekóstoltak a gyerekek a tiltott gyümölcsbe, azaz hogy
iskola nélkül is egész jól el lehet lenni, még akár haladni is lehet az anyaggal.
A kisebbik lányom akkor érettségizett, ő is és az évfolyama is nagyon jó eredménnyel. Nekik ugyanis végre volt idejük tanulni, nem kellett bent rohadni az iskolában.
