Az utóbbi években jelentősen nőtt a felsőoktatásba jelentkezők száma, és azon belül a pedagógusképzésekre is. Ugyanakkor az utóbbin ez a növekedés főként nem a frissen érettségizettek miatt van, hanem már a pályán lévők vesznek fel újabb szakot vagy idősebb korban kezdenek a pályán. Ez azonban kevéssé csökkenti a tanárhiányt, s nem oldja meg a generációs problémákat. Hogy lehetne vonzóbbá tenni a pályát a fiatalok számra?
Ha a számok mögé nézünk, akkor valóban azt látjuk, hogy a frissen érettségizők csak egy nagyon kis százalékát teszik ki a jelentkezőknek, bár abszolút értelemben a fiatalok közül is többen jelentkeznek, mint 20 évvel ezelőtt.
Az elsődleges gond a hatalmas generációs szakadék a jelenleg pályán levők és a mostani fiatalok között. Ez a probléma akkor sem oldódna meg, ha több érettségiző jelentkezne pedagógusnak.
A kiadvány itt rendelhető meg. A magazin sok cikkét és részletes rangsorait a hvg360-on és az Eduline-on is olvashatják. Az új és a tavalyi Diploma-kiadvány cikkei is elérhetők itt.
A HVG nemrég megjelent, illetve korábbi középiskolai rangsorairól pedig itt olvashat.
A most pályán lévő tanárok nagy többsége nyugdíj előtt áll, ők nagyjából 40 éve, a Ratkó-unokák korszakában lettek pedagógusok. Akkor egyébként ugyanígy egyfajta gyorstalpalókkal kellett pedagógusokat képezni, voltak rövid ciklusú, egy év alatt elvégezhető tanító- és egyéb képzések, sőt óvodapedagógus-képzés középfokon is működött. Tehát egy több évtizedes lemaradásban vagyunk. Ebben nem sokat segít sajnos az, hogy most megemelkedik a pedagógushallgatók száma. Még kevésbé segít az, hogy nem is a 18-19 évesek jönnek a pályára, hanem idősek, vagy akár pedagógusok újabb szakot végeznek el. Persze ezzel is gazdagodik azért a pedagógustársadalom, de az igazi kérdés valóban az, hogy mi többet lehetne csinálni.
És mit?