Cseresznyemaggal lőni a csillagokra – Lackfi János szomorú története Edináról és a csodakabinról

Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: alkalmassági, riogató, priuszvád, aktahalmaz, havas-jeges.

Kulcsszavak
Alkalmassági – A Medián felmérése szerint Magyar Péter ismét megelőzte Orbán Viktort a miniszterelnöki alkalmassági versenyben, januárban a Tisza elnökét tartották többen alkalmasnak a miniszterelnöki posztra.

Riogató – Durvuló ukránellenes kampánnyal, külföldi befolyásolással riogatva próbálja befolyásolni a választókat a kormány. Válogatás nélkül vádolja Brüsszelt és Ukrajnát, pedig ha valaminek fennáll a veszélye, az az orosz beavatkozás.

Priuszvád – Nem vizsgálja az adatvédelmi hatóság, hogyan kerültek Lázár János miniszterhez, Orbán Viktor miniszterelnökhöz, valamint a kormánypárti médiához a Gyöngyösön tüntető romák állítólagos bűnügyi adatai. A tüntetők azért tiltakoztak, mert Lázár korábban azt mondta, a munkaerőpiacon a cigányok a belső tartalék a vasúti vécék pucolására.

Aktahalmaz Hárommillió oldalnyi dokumentum lett nyilvános a szexuális ragadozó Jeffrey Epstein aktáiból. Már szlovák politikus is belebukott ebbe, a legnagyobb politikai botrány egyelőre a brit kormányt érinti, távozni kényszerült a Munkáspárt egyik állítólag lefizetett vezető politikusa, Peter Mandelson, és ez már  Keir Starmer miniszterelnök pozícióját is veszélyeztetheti.

Havas-jeges – Milánóban és Cortina d’Ampezzóban megkezdődött a téli olimpia, amely csak ideiglenesen terelheti el a figyelmet arról, hogy bár a rendezvény léte egyelőre nem is kérdőjeleződik meg, de a jövőben alaposan át kell alakulnia, ha nem akar tovább veszíteni a vonzerejéből.


Edina azt mondta, majd ülünk a teraszon, és odajönnek az őzek, szinte beleisznak a kávénkba, elkunyerálják a zsemlénket, és hatalmas táguló szemünkkel delejesen belebámulnak a szemünkbe.

És most itt ültünk a teraszon, és három törékeny őzgida óvakodott közelebb, kíváncsi léptekkel, épp csak bele nem ittak a kávénkba. Hatalmasra tágult szemükkel hátborzongatóan néztek ránk.

Szinte megdermedtük, nem akartuk megtörni a pillanat teljességét.
– Szentháromság! – súgta Edina mozdulatlan szájjal, mire mókásan hegyezni kezdték a fülüket.

Ekkor kisujjam véletlenül hozzáért a kiskanálhoz, az megcsörrent, a gidák összerezzentek, és kényesen odébb ugrottak, majd nagyokat szökdelve eltűntek a bozótban, sokáig láttuk még, amint a farukon lévő fehér foltok ugrálnak az ágak között.

Önkéntelenül átöleltük egymást, és Edina odasúgta, bár most már nem volt miért őrizni a csendet:
– Ez ő volt! Aki teremtett. Aki egymásnak teremtett! A zsigereimben érzem, hogy ő volt.

Akkor még nem értettem, mit jelent ez.

Hozzászólások