A klímaváltozás és a népszerűség csökkenése kiemelkedik a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB) szorongató nehézségek közül, és míg az egyikhez csak alkalmazkodhat, addig a másik ellen némi – persze érdeksérelemmel járó – átfazonírozással tehet is.
Az átalakuló éghajlat, az egyre forróbbá váló júliusok és augusztusok miatt manapság már a nyári olimpiákon is mind többször kell ide-oda tologatni versenyszámok kezdési időpontját, a téliek megrendezéséhez viszont
évtizedeken belül alig lesz alkalmas helyszín.
A helyzet olyannyira rossz, hogy a NOB már azt fontolgatja, felhagy az eddigi gyakorlattal, és ahelyett, hogy várná a rendezés iránt érdeklődőket, maga választana ki egy állandó csoportot a szóba jöhető vendéglátókból. Erről nemrég Karl Stoss nyilatkozott, aki az eljövendő játékok ideális programját vizsgáló munkacsoportot vezeti a szervezeten belül. A testület a munkájához egy három egyetem szakértői által összeállított elemzést is felhasznál, amelyből kiderül, hogy a jelenleg téli sportversenyek lebonyolításához szükséges infrastruktúrával ellátott, kellően vastag hótakaróval rendelkező és megfelelően hideg hőmérsékletű 93 hegyvidéki régió közül a 2050-es évekre csak 52 marad, a szám pedig 2080-ra akár harmincra is lecsökkenhet a klímaváltozás következtében.
A technikai személyzet teszteli a havat a biatlonverseny helyszínén, Antholzban
Odd Andersen / AFP
A szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy az olimpiát általában két héttel követő paralimpia helyzete még nehezebb, hiszen márciusra tovább – mindössze 22-re – csökken a szóba jöhető helyszínek száma. Mivel a két esemény versenyzői ugyanazokat a létesítményeket használják, egyszerre csak nagyon nehezen lehetne őket megrendezni. Az viszont segítene, ha a mindkettőt néhány héttel korábbra hoznák: ebben a esetben 38-ra bővülne a lehetséges helyszínek köre.
Egy másik kutatás annak járt utána, mekkora eséllyel tudnának a jövőben újra téli olimpiát rendezni azok a városok, térségek, amelyek korábban már vendégül látták az eseményt. Az első, 1924-ben megtartott játékok óta további 23 zajlott le, ezek közül 14 volt az európai, hat az amerikai kontinensen, négy pedig Ázsiában. A felmérések szerint Európa a leggyorsabban melegedő földrész, ahol 2050-re már sem a franciaországi Grenoble (1968) és Chamonix (1924), sem a németországi Garmisch-Partenkirchen (1936), sem az oroszországi Szocsi (2014) nem lesz alkalmas az éghajlata miatt olimpiarendezésre. A „valószínűtlen, hogy alkalmas lenne helyszínnek” kategóriába bosznia-hercegovinai Szarajevó és a norvégiai Oslo került be, de ide sorolták az egyesült államokbeli Squaw Valley-t (1960) és a kanadai Vancouvert (2010) is.
Sok műhó
Az előrejelzések vészjóslóak, de a helyzet már most sem rózsás. A felmelegedés miatt egyre többször kell versenyeket törölni vagy átütemezni, különösen a szezon kezdetén vagy végén, s aki rendszeres nézője a télisport-közvetítéseknek, jó ideje láthatja, mekkora a hóhiány a versenyhelyszíneken: a háttérben barnállanak a hegyek, a versenyzők számára előkészített keskeny hóval borított pálya szélén zöldell a gyep.
A versenyzést ilyen körülmények között is lehetővé tevő műhavat az 1980-as Lake Placid-i olimpia óta használnak a szervezők, a legutóbbi, pekingi játékokon szinte az összeset gépekkel állították elő. Idén a szervezőbizottság előzetesen közel 2,4 millió tonna előkészítését tervezte, a friss adatok szerint ebből 1,6 millió tonna készült el. A munkához olyan, a korábbiaknál állítólag jóval hatékonyabb gépeket fejlesztettek, amelyek jócskán fagypont fölötti hőmérsékleten is ontják magukból a havat. Ezek több helyszínen üzemelnek, Bromióban például az alpesi sízők, Livignóban pedig a freestyle-osok versenyeinek megrendezését teszik lehetővé. Ehhez azonban gigantikus mennyiségű – az előzetes becslések alapján nagyjából 946 millió liter – vizet használnak el. Ezzel a mennyiséggel körülbelül 380 olimpiai úszómedencét lehetne megtölteni.
A víz tárolásához – környezetvédők tiltakozása mellett – óriási tározókat is kellett vájni. A Livigno mellett kialakított medence 200 millió litert képes befogadni, s az ott üzemelő ötven hóágyú szükség esetén háromszáz óra alatt nagyjából 800 millió liter havat képes előállítani. Mindehhez persze rengeteg energia szükséges, de a szervezők szolgáltatója, az Enel állítja, hogy az áram teljes mértékben megújuló forrásból származik.
