A szabálytalan olimpiai előnyszerzésről mindenkinek a doppingolás jut az eszébe: olyan orvosi vagy gyógyszerészeti készítmények szedése, amelyek hatására emberfeletti teljesítményre lesznek képesek a versenyzők. A harc továbbra is tart az olimpiai győzelemért akár hosszú távú testi egészségüket veszélyeztetni hajlandó sportolók és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) között. Szakonyi Gerda egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszertudományi Karának dékánhelyettese a drogok elleni küzdelemhez hasonlítja a helyzetet: mindig újabb szerek kerülnek elő. „Anélkül pedig, hogy tudnák, mit kellene kimutatni a szervezetben, olyan, mintha tűt keresnének a szénakazalban.”
https://hvg.hu/elet/20260206_siugras-teli-olimpia-penisz-injekcio-teljesitmenynoveles-csalas
A már ismert szerekkel más a helyzet, kimutatásuk már kis dózisban is könnyű és kíméletlen: „Egy átlagember könnyen megbukhatna a doppingvizsgálaton. Például karácsonykor, ha nagyon szereti a mákos bejglit, vagy ha megfázásra kombinált, vény nélkül kapható gyógyszert szed. A cukorbetegek is veszélyben lennének, mivel az inzulin is rajta van a doppinglistán” – mondja a szegedi tudós. Az ilyen módon csalni kívánó versenyzőknek rendkívül nehéz dolguk van a WADA szigora mellett. A szabályokat követni kívánó versenyzőknek is nagyon oda kell figyelniük a táplálkozásukra, egy meggondolatlan étkezés is véget vethet az olimpiai álmoknak. Így egyre több sportoló más úton kívánja optimalizálni az eredményét: a
sporteszközeikben keresik azt a pluszt, ami a legmagasabb szintre képes emelni a teljesítményüket. Ez az úgynevezett technológiai dopping.
Fontos különbség, hogy a sporteszközöket nem a WADA, hanem az egyes szakágak intézményei felügyelik, a saját maguk által hozott szabályok alapján. A sporttechnológiai fegyverkezési verseny eredményeképpen robbantak be a köztudatba a ma már jól ismert cáparuhás világrekordok az úszásban és a karbontalpú cipős maratoni eredmények a futásban. Miután azonban a szakágak összeegyeztethetetlennek ítélték meg a használatukat a versenysporttal, ezek a fejlesztések rövid életűnek bizonyultak.
Legutóbb a nemzetközi Sí- és Snowboardszövetség etikai bizottsága 18 hónapra tiltott el két norvég síugróedző mellett egy, a versenyzők ruháiért felelős szakembert is. Egy kiszivárgott videóból derült ki, hogy a tavalyi északisí-világbajnokságon a verseny előtti hivatalos vizsgálatot követően két olimpiai bajnok öltözékén az ágyék körüli részre illegális betéteket varrtak fel, amelyek előnyösebb aerodinamikai tulajdonságot kölcsönöztek a ruhának, amikor a sportoló az elrugaszkodás után, terpesztve repül a levegőben, és így tovább száll. A két edző és a technikus azzal érvelt, hogy szó sem volt csalásról, csupán a sportágra jellemző módon a határokat feszegették, de ezt az érvelésüket nem fogadták el.
Marius Lindvik, az egyik a két norvég síugró közül, akiknél tavaly a világbajnokságon illegális ruhamódosítást állapítottak meg
AFP / Wojtek Radwanski
Az ilyen módszereket gyakran tiltják, szigorítanak. Viszont maga a mögöttes gondolat minden sportban állandó: optimalizálni és fejleszteni a sporteszközöket a győzelemért.
