Magyarországon elsősorban az határozza meg, mennyit keresünk és milyen presztízsű munkát végzünk, hogy milyen családba születtünk – üzeni Huszár Ákosnak, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) Szociológiai Intézete tudományos főmunkatársának Az osztály hosszú árnyéka című, Napvilág Kiadónál megjelent könyve.
Kell-e még bizonygatni ennek a kérdésnek a jogosságát a mai magyar társadalomban? – tette fel a kérdést a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szociológiai Gyűjteményének munkatársai által szervezett könyvbemutatón a beszélgetés moderátora, Szurovecz Illés újságíró. Szikra Dorottya szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) kutatóprofesszora szerint kell: úgy véli, továbbra is az a meghatározó narratíva a mainstream médiában és a politikában, hogy saját sorsukról az emberek tehetnek, különösen, ha rosszul megy nekik. Durst Judit, az ELTE TK tudományos munkatársa, aki 2000 óta végez terepmunkát észak-magyarországi kisfalusi cigány közösségekben, hozzátette: az a legszomorúbb, ahogyan az önhibáztató narratívát magukévá teszik maguk a szegények is. Ez persze nem csoda, hiszen Lázár János 2011-ben elhíresült kijelentése, miszerint „akinek nincs semmije, az annyit is ér” egyértelműen tudatta a magyar társadalommal a politikai elit (egy részének) álláspontját. Éber Márk Áron szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense szerint az osztály az, amit sokan és sokáig nem voltak hajlandóak a nevén nevezni, sem a szociológián belül, sem azon kívül – de Huszár Ákos könyve megnevezi, ezért is ilyen fontos.
Facebook / Napvilág Kiadó
