A „gyalogjárók” immár csak a kijelölt helyeken kelhetnek át az úttesteken, és aki nem tartja magát ehhez, az kihágást követ el, amiért a rendőröknek kötelességük büntetést kiszabni. Ez utóbbi rendelkezést azonban átmenetileg felfüggesztik, „amíg a közönség megszokja és beletanul a szabályokba”.
Erre a hírre ébredtek az újságolvasók Magyarországon 1930. újév reggelén, amikor hatályba lépett az új Közlekedési Kódex. A napilapok nem véletlenül emelték ki a gyalogosokkal foglalkozó rendelkezéseket, mivel az új szabályok döntően az ő hétköznapjaikat befolyásolták.
Scitovszky Béla belügyminiszter még előző év augusztusában azzal indokolta a kódex bevezetésének szükségességét, hogy
a lüktető élet túlhaladta a régi közlekedési szabályokat, amelyeket a mai kornak megfelelően modernizálni kellett.
A forgalmi rendet a korábbi évtizedekben több ízben is koordinálták ugyan különféle törvénycikkekkel és rendeletekkel (az 1896-os egységes hajtási szabályzatot 1901-ben, majd 8 évvel később az autóközlekedést is figyelembe véve egészítették ki), ám a Közlekedési Kódex nem csupán ezek modernizálása volt. Az új rendelet első ízben szabályozta a nemzetközi előírásokkal összhangban, részletesen és átfogóan a közúti közlekedés egészét, vagyis ez volt az idén alaposan megreformálni szándékozott KRESZ őse.
