Első külföldi hódítókként a portugálok aknázták ki a Hormuzi-szoros stratégiai jelentőségét, őket a britek szorították ki, és az USA 1980-ban vonta a „védőernyője” alá a Perzsa-öböl térségét.
A Perzsa-öblöt köti össze az Ománi-öböllel, s rajta keresztül az Arab-tengerrel, majd az Indiai-óceánnal a Hormuzi-szoros, amely kritikus ponttá vált az USA és Izrael által Irán ellen indított háborúban. Északi oldalán Irán tengerpartja, a déli részén a Muszandam-félsziget található, amelyen az Egyesült Arab Emírségekkel osztozik Omán.
Bár a nagy kínai hajótársaságok nem rizikóznak, több kínai honosságot sugárzó hajó átkelt a Hormuzi-szoroson. Teherán alig támadott kínai hajókat, Teherán és Peking egyeztetéseket folytatnak. Mások mellett görög, indiai, pakisztáni hajók is átmentek. Úgy tűnik, Teherán egyedi megállapodások alapján garantálja egyes hajók áthaladását.
Az előbbi területe kettévágja Ománt, amelynek van egy exklávéja a félsziget csúcsán. A szoros hossza 160 kilométer, a szélessége pedig a legszűkebb részén mintegy 33 kilométer.
A hajózási útvonal szélessége mindkét irányban három kilométer,
a két folyosót egy szintén három kilométeres pufferzóna választja el.
