Budapest és Moszkva összejátszik, a magyar diplomácia számára megsemmisítő az a titkos felvétel, amely Szijjártó Péter magyar és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter beszélgetéséről került ki a nyilvánosságba. Így tálalja a Le Monde a legújabb botrányt. Továbbá: ha idáig csak gyanítani lehetett, hogy a magyar kormány Oroszország trójai falovaként jár el, akkor most először bizonyíték is lett rá.
A két tudósító, Jean-Baptiste Chastand Bécsből, illetve Philippe Jacqué Brüsszelből azonban hozzáteszi, hogy ez még nem minden, hiszen van egy másik leirat is, és abban a magyar diplomácia vezetője megígéri az orosz energiaügyi miniszterhelyettesnek, hogy országa mindent megtesz az orosz árnyékflotta elleni szankciók visszavonatására. Továbbá Pavel Szorokintól vár érveket, hogy egy ilyen lépés mennyiben szolgálja a magyar érdekeket.
Vagyis az látszik, hogy a politikus Moszkva közvetlen kívánságait hatja végre az EU-ban. Nem véletlen, hogy Kaja Kallas külügyi főbiztos két napja arra emlékeztette telefonon: igen fontos, hogy ne szivárogjanak ki a zárt ajtók mögött lezajlott uniós tanácskozások bizalmas részletei, illetve hogy nem szabad megosztani érzékeny információkat másokkal a Tanács ülésein elhangzottakról.
Egy diplomata ugyanakkor kiemelte, hogy a magyar illojalitás miatt igen nagy az elégedetlenség és a feszültség Brüsszelben, de senki sem akarja kiélezni az ügyet, nehogy azt Orbán felhasználja a kampányban.
Nathalie Loiseau, Emmanuel Macron francia államfő pártjának EP-képviselője a közösségi hálón ítélte el a napról napra jobban kiszélesedő botrányt. Merthogy a kormányfő az EU ellen lép fel. Daniel Freund szerint az újabb bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a magyar kormány Putyin érdekeit szolgálja. A jelek szerint Szijjártó közvetlen ukázt kap Moszkvából, ami elfogadhatatlan. Késlekedés nélkül cselekedni kell.
Politico
Egy jobboldali lengyel kutatóintézet bejelentette, hogy 10 uniós, illetve nem EU-országból 100 nemzetközi megfigyelő vesz részt a magyar választáson, a „Szabadság koalíciója a szabad és tisztességes választásokért” néven. A vezető annak az amerikai Edmund Burke alapítványnak az elnöke lesz, amely rendszeresen szervez nemzeti-jobboldali konferenciákat Brüsszelben, illetve Washingtonban.
Olyanok szerepeltek ezeken a rendezvényekre, mint a brit Nigel Farage, a szélsőjobbos francia Eric Zemmour, Tucker Carlson, de maga Orbán Viktor is. A kormányfő politikai igazgatója, Orbán Balázs üdvözölte a fejleményt, mondván, hogy a független szemek hozzájárulnak a választási eredmény elfogadásához.
A jelentés ugyanakkor kiemeli, hogy a kampány véghajrájában drámaian kiéleződnek a feszültségek, veszélyben van a miniszterelnök 16 éves uralma. A vetélytársak szavazatvásárlással, illegális lehallgatással, valamint orosz, illetve ukrán beavatkozással vádolják egymást.
Orbán rátett egy lapáttal, hogy Kijev ügynökeként tüntesse fel Magyar Pétert. Utóbbi viszont közölte, hogy a kormány hazaárulást követett el, amikor ennyire meghitt viszonyt alakított ki a putyini Oroszországgal.
Standard
Orbán alatt ugyan még van véleményszabadság, de a független sajtó már megszűnt – fejtette ki Polyák Gábor Bécsben azon a vitaesten, amelyet a Duna-térséggel és a Monarchiával foglalkozó intézet rendezett, Techet Péter moderálásával. A téma az volt, hogy a kormányfő miként zabolázta meg a médiát, illetve hogy politikája modellként szolgál Trump, valamint az Osztrák Szabadságpárt számára.
Hogy Magyar Péter mitévő lenne a sajtószabadság ügyében, azt a magyar szakértő nem tudta megmondani, mindenesetre a szigorú médiatörvényt csakis kétharmaddal lehet(ne) módosítani. Mint mondta, egyelőre nem ismeretesek a Tisza vezérének reformelképzelései.
A házigazda, Techet Péter nem zárta ki, hogy a Fidesz még veresége esetén is parlamenti többséget szerezhet. Tóth Ákos, a Népszabadság volt főszerkesztő-helyettese ugyanakkor rámutatott, hogy egyetlen autoriter rendszer sem állhatja sokáig a sarat a független médiával szemben, feltéve, hogy a profi újságírók jól végzik a dolgukat. Viszont az egész magyar választási rendszer a csaláson alapszik.
Wolfgang Rössler osztrák újságíró óvott Orbán csodálóitól. Hozzátette, hogy Magyarországon nem zárják be azokat, akik a hatalmat bírálják a médiában, de megvannak a módszerek a megfélemlítésükre.
Times
A vezércikk szerint Ukrajna járulékos veszteség az Irán elleni amerikai–izraeli háborúban. Merthogy az orosz gazdaság lendületbe jön a felfordulás eredményeként, miközben a Pentagon létfontosságú katonai felszereléseket von el Kijevtől. Európában fokozódik a félelem, hogy Trump magára hagyja NATO-szövetségeseit, és a fejük fölött megállapodik az oroszokkal.
Hogy az ukránok alapvető harceszközöktől esnek el, az a legközvetlenebb és legaggasztóbb lehetőség Volodimir Zelenszkij ukrán államfő számára. Jelenleg az európaiak vesznek meg nekik minden szükségest a hadviseléshez, bár a program most veszélybe került, miután Magyarország blokkolja a 90 milliárd eurós uniós kölcsönt.
A legrosszabb forgatókönyv az, hogy a kontinens többé nem támaszkodhat az USA segítségére válság esetén. Trump láthatólag elvesztette türelmét a partnerekkel szemben, és most arra akarja kényszeríteni az ukránokat, hogy menjenek bele nagymértékű területi engedményekbe. Ha különalkut köt a Kremllel, az beharangozna a NATO-nak. Győzelemhez juttatná Putyint, ami azután jócskán kihatna az európai szabadságra és biztonságra, valamint a régi és új világ közti kapcsolatokra is.
Európának, amennyire csak lehetséges, megértőnek kell mutatkoznia a közel-keleti amerikai szerepvállalás ügyében, de lehetőleg rá kellene vennie a Fehér Házat, hogy lássa be: közös érdek a sokrétű együttműködés.
Guardian
Donald Trump amerikai elnök egyfolytában újabb és újabb fokozatra kapcsol az iráni háborúban, de ha nem folyamodik a diplomáciához, illetve nem fogad el semmiféle korlátot, az még súlyosabb gazdasági megrázkódtatást okoz, és az amerikai katonák rendkívül rossz helyzetbe keveredhetnek. Így értékeli a szerkesztőségi vélemény a törvénytelen háború 5. hetében, miután nem látszik, hogy Washingtonnak lenne bármiféle stratégiája.
Semmi jele annak sem, hogy küszöbön állna az amerikai győzelem, illetve hogy Teherán összeomlana. Minden az állóháborúra utal. Ebbe a viszályba nem lett volna szabad belevágni. Nem világosak a célok és az indoklás hamar megdőlt. A felelősség az elnököt, illetve Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt terheli.
Olyan konfliktus alakult ki, amely önmagát tartja fenn. Az egyetlen kivezető utat a feltétel nélküli párbeszéd adja. Kérdéses azonban, hogy megvannak-e hozzá a politikai feltételek. Az USA azt akarja, hogy Irán más állam legyen, Teherán viszont kitart amellett, hogy az Egyesült Államok fogadja el olyannak, amilyen.
A Fehér Ház már a polgári infrastruktúra lerombolásával fenyeget, ami háborús bűnt jelentene. Izrael azért hazardírozik, hogy feledtesse odahaza 2023. október 7-ét. Viszont katasztrófával érne fel, ha az amerikai áldozatok miatt még nehezebb lenne kiszállni a válságból.
Már az is elegendő volna arcmentésként, ha részben megnyílna a Hormuzi-szoros, a szankciók egy részének feloldásáért cserében. Azt kell elérni, hogy az eszkaláció keményebb dió legyen, mint a visszavonulás. Máskülönben a háború dönt Trump helyett.
Financial Times
Gideon Rachman arra figyelmeztet, hogy Irán még erősebb és veszélyesebb lehet a háború eredményeként, mert bejöhet neki, hogy útdíjat akar szedni a Hormuzi-szoroson áthaladó hajóktól.
A lap külpolitikai főelemzője rámutat: Trumpnak fura tehetsége van ahhoz, hogy új ütőkártyákhoz juttassa Amerikai ellenfeleit. A kereskedelmi háború eredményeként Kína rájött, mekkora fegyvert jelentenek a kezében a ritkaföldfémek. Irán pedig beváltotta régi fenyegetését, és lezárta a szorost.
Most már nem egyszerűen csak túl akarja élni az amerikai–izraeli támadást, miután már bizonyította, mekkora csapásokat tud mérni az öböl-menti szomszédokra. Az útvám pedig valóságos pénzesővel kecsegteti. Havonta dollár milliárdokat zsebelhet be, miközben katonai szakértők szerint nem sok esély van a zárlat feloldására – kizárólag fegyverek bevetésével.
Ezért diplomáciai megoldást kell találni, de annak alighanem igen nagy lesz az ára. Trump, a tárgyalóművész éppen pofára esik. A térség meg van rémülve, mert a háború úgy végződhet, hogy Teherán ellenőrzi a hajóforgalmat, ráadásul új bevételi forráshoz jut.
Európának már annyira rossz a viszonya Washingtonnal és az elnök oly mértékben szeszélyes, hogy az EU megkockáztathatja, hogy behódol az iráni követelés előtt, semmint, hogy tartósan magasak legyenek az energiaárak, vagy hogy orosz olajat és gázt kelljen vennie. Ha a mullahok megerősödve kerülnek ki a viszályból, az rossz hír a globális biztonság és a világgazdaság számára. De az iráni népnek is. Ám sajnos, ebbe az irányba haladnak a dolgok.
Times
Trump akkora ökörségeket csinál az Öböl térségében, hogy félő, a kedvezőtlen folyamatok visszafordíthatatlanná válnak – mutat rá William Hague volt brit külügyminiszter. Hogy az elnök szárazföldi egységeket akar kivezényelni, az csak tetézi a hibákat, amelyek előnyhöz juttatták a kínaiakat és az oroszokat.
Az elemző összekapcsolja a lugai orosz olajkikötő elleni ukrán, illetve a szaúdi Szultán herceg légitámaszpont elleni iráni dróntámadást. Az egyik nagy csapást mért az orosz szénhidrogének kivitelére, a másik viszont minden bizonnyal csakis Moszkva műholdas segítségével volt lehetséges. Azon kívül a hírek arról szólnak, hogy drónokat szállít, azok fő alkatrészeit is beleértve.
A Fehér Ház teljesen feleslegesen bonyolódott bele a háborúba, amelyben Oroszország segít, hogy az irániak amerikaiakat öljenek meg. Trump viszont továbbra is azt feltételezi, hogy üzleteket tud kötni orosz kollégájával, illetve hogy Ukrajnának be kell hódolnia. Teheránnak pedig esze ágában sincs megadnia magát. Mindkettő az USA lélegzetelállító stratégiai balfogásának a következménye.
Az orosz gazdaság olyan állapotban van, hogy nyugodtan lehetne nyomást gyakorolni Moszkvára. Ehelyett Amerikai kiengedi a kezéből Putyint, sőt inkább saját magát hozza szorult helyzetbe. Amit követel, az nem vetne véget a háborúnak, nem szabadítaná fel a Hormuzi-szorost, viszont még jobban felhajtaná az olajárakat. Már csak egyetlen lépésre van attól, hogy a stratégiai hibából hatalmas és jóvátehetetlen fiaskó legyen.
Az 1956-os szuezi válság következményei ehhez képest leányálomnak tűnnek, holott akkor került egyiptomi kézbe a Szuezi-csatorna. Ezért tűzszünetet kellene felajánlani. Kína ugyanakkor azt látja, hogy Trump meggyengült pozícióban látogat a jövő hónapban Pekingbe, hiszen még az eddiginél is jobban rászorul a kínai ritkaföldfémekre. Oroszország pedig olcsón megússza. De ez nem stratégia.
