Barter a marketing világában: ingyenes együttműködésként gondolunk rá. Valóban az?

Egy kereskedelemmel foglalkozó cég megbízási szerződést köt magánszemélyekkel a termékei reklámozására. A megbízási díjat olyan formában határozzák meg, hogy a magánszemélyek egy, a cég által forgalmazott nagyobb értékű eszközt kapnak ellenértékként. Felmerül-e adókötelezettség? A tudnivalókat egy konkrét példán keresztül Hunyadné Szűts Veronika, igazságügyi adó- és járulékszakértő, a TaxArt 2005 Kft. vezető cégtársa, az Adózóna szakértője foglalta össze írásában.

  • Hunyadné Szűts Veronika igazságügyi adó- és járulékszakértő

Innentől az kiadvány előfizetéshez kötött tartalmát olvassa.

A lényeg
• A felek termékeket vagy szolgáltatásokat cserélnek el egymással anélkül, hogy tényleges pénzmozgás történne.
• A pénzmozgás nélküli ügyletek nem maradnak automatikusan adókövetkezmények nélkül.
• Önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, amennyiben a kérdésben szereplő influenszer mint magánszemély áll az ügylet másik végén.
• A magánszemély adójának a megfizetésére két megoldás létezik.

A magánszemélyek webes tartalmakat készítenek a média valamely területén. A cég odaadja az eszközt, és annak használatáról kell írni, és a szerződés alapján ez a magánszemélyek tulajdonába kerül.

Mi is az a barter?

A marketing világában egyre gyakoribb a barter megállapodás. A gazdasági életben a barter nem más, mint modern kori cserekereskedelem. Olyan ügyletet jelent, amelyben a felek termékeket vagy szolgáltatásokat cserélnek el egymással, anélkül, hogy tényleges pénzmozgás történne.

Bár a hétköznapokban „ingyenes” együttműködésként gondolunk rá, a jog és az adózás szemében ez két, egymással szembeállított adásvételnek vagy szolgáltatásnyújtásnak minősül. A marketing világában ez leggyakrabban úgy jelenik meg, hogy egy véleményvezér (influenszer) reklámfelületet vagy tartalomgyártást biztosít, amiért cserébe nem készpénzt, hanem a hirdetett terméket kapja meg.

Fontos leszögeznünk: a pénzmozgás nélküli ügyletek nem maradnak automatikusan adókövetkezmények nélkül.

A cégre kifizetői minőségében háruló adó- és adminisztrációs teher

Magánszemélyeknek történő juttatás esetén a cégre kifizetői minőségében komoly adó- és adminisztrációs teher hárul.

Ebben az esetben nem reprezentációról vagy ajándékról van szó, hanem visszterhes jogügyletről (szolgáltatásért termék jár), így a kifizetések véleményem szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) szerinti önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősülnek.

Mivel a magánszemély nem készpénzt kap, bevételnek a termék szokásos piaci értéke (általában a cég bruttó eladási ára) számít. A magánszemély nyilatkozhat 10 százalék vélelmezett költséghányadról, vagy tételes költségelszámolásról. Leggyakrabban a 10 százalékos szabályt alkalmazzák, így a bevétel 90 százaléka lesz a jövedelem (az adóalap).

A megbízási szerződés alapján felmerülő közterhek

·  Személyi jövedelemadó (szja): a jövedelem 15 százaléka.

·  Szociális hozzájárulási adó (szocho): a jövedelem 13 százaléka (ezt főszabály szerint a kifizető, azaz a cég fizeti a saját terhére, de az szja-alapot képező jövedelem után).

·  Társadalombiztosítási járulék (tb-járulék): csak akkor kell fizetni (18,5 százalék), ha a megbízási díj eléri a minimálbér 30 százalékát.

Hogyan fizetheti meg a cég a magánszemély adóját?

Ez a legkritikusabb pont, hiszen nincs készpénz, amiből le lehetne vonni az szja-t és a járulékot. Két megoldás létezik:

a) A magánszemély befizeti a cégnek az adót: a szerződésben rögzítik az eszköz értékét, a cég kiszámolja az adókat, a magánszemély pedig ezt az összeget készpénzben vagy utalással megfizeti a cégnek (ez a gyakorlatban ritka, mert az influenszer „ingyen” eszközt szeretne, nem pedig adófizetési kötelezettséget).

b) A cég átvállalja az adót (bruttósítás): a cég úgy határozza meg a szerződéses értéket, hogy az eszköz piaci értéke legyen a „nettó” kifizetés (ebben az esetben a cégnek fel kell bruttósítania az összeget, és a saját terhére kell megfizetnie az szja-t és a járulékokat is).

Ha a cég fizeti meg a magánszemély helyett az szja-t, az a magánszemély számára további jövedelemnek minősül, ami után szintén adózni kell –adó az adó után –, kivéve, ha a szerződést „tiszta” barterként – az értékek már minden adót tartalmaznak – kezelik. A könyvelésnek azonban ekkor is le kell követnie a bruttó értéket.

Más a helyzet, ha az influenszer egyéni vállalkozó vagy adószámos magánszemély: a helyzet sokkal egyszerűbb, mert ő állít ki számlát, és ő maga adózik, a cég pedig egyszerűen elszámolja a költséget.

Adminisztrációs teendők

Abban az esetben, ha a biztosítási jogviszony létrejön (az összeg nagyságának függvényében), akkor a magánszemélyt a munkavégzés megkezdése előtt a 'T1041-es nyomtatványon be kell jelenteni a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz (NAV). A tárgyhót követő hónap 12. napjáig a '08-as bevallásban szerepeltetni kell a magánszemély adatait és az adókat. Az év végén pedig igazolást kell kiadni a magánszemély részére a juttatott jövedelemről.

Javasolt a szerződésben rögzíteni, hogy „a megbízási díj az X eszköz tulajdonba adása, melynek szokásos piaci értéke bruttó [összeg] Ft. A kifizető a megbízási díjat úgy állapította meg, hogy az tartalmazza a magánszemélyt terhelő adókat és járulékokat, melyeket a kifizető a saját forrásából, a magánszemély nevében megfizet”.

A barterügylet áfavonzata

Mivel a cég szolgáltatásért cserébe terméket ad át, ez a hatályos áfaszabályok szerint termékértékesítésnek minősül. A cégnek ki kell állítania egy számlát az eszközről a magánszemély felé, és így a számla végösszege (bruttó ár) lesz a magánszemély bevétele.

A cégnek az áfát be kell vallania és be kell fizetnie a NAV felé.

Hasznos volt a cikkünk? Iratkozzon fel az Útmutató cégvezetőknek hírösszefoglalóra, és rendszeresen küldünk hasonlóan értékes tartalmakat.

Hozzászólások