A hét stratégiája: tengeri blokád
Az Iszlámábádban folytatott amerikai-iráni tárgyalások sikertelensége után Donald Trump elrendelte, hogy az USA haditengerészete vegye blokád alá Irán kikötőit, hogy onnan ne jusson át olajtanker a Teherán által ellenőrzött Hormuzi-szoroson. Több tucat repülőgép és hadihajó, valamint legalább tízezer katona vesz részt a hadműveletben, amire Irán szigorú választ ígért. A blokádnak nem örül Kína sem, amely az iráni olaj legfőbb vásárlója. Ez feszültté teheti a két nagyhatalom viszonyát, miközben az USA és Irán újra tárgyalhat a megállapodásról.
A tengeri blokád, ha nem is egyidős az emberiséggel, de azóta létezik, hogy kialakultak a hajózásból élő városállamok. A hadászatban első alkalommal az időszámításunk előtt 431 és 404 között zajlott peloponnészoszi háborúban használták, amikor Athén és Spárta került szembe egymással. A több szakaszból álló konfliktusban Spárta és szövetségesei a szárazföldön támadtak, Athén pedig a hajóhadát mozgósította. A háború akkor dőlt el, amikor i.e. 405-ben az aigoszpotamoi csatában a spártai hajóhad legyőzte az athénit, majd tengeri blokádot vont Athén elé, kiéheztette a várost, amely kapitulált.
A modern időkben az első komoly blokádra akkor került sor, amikor a hétéves háborúban (1754-1763) a brit hajóhad 1759-ben vereséget mért a franciára, majd elzárta Franciaország kikötőit a külvilágtól az Atlanti-óceán partján Dunkerque-től Bordeaux-ig, illetve a Földközi-tengeren Marseille-nél. Ezzel olyan csapást mért Franciaországra, hogy az elvesztette a mai Kanadát alkotó észak-amerikai gyarmatait, s Nagy-Britannia megerősítette az India fölötti ellenőrzését.
Franciaország később is sebezhetőnek bizonyult, a napóleoni háborúk idején (1803-1815) a brit flotta ismét sikerrel élt a blokád eszközével. Akadnak történészek, akik úgy vélik, ez okozta a császárság bukását – a nagy francia forradalom idején alkalmazottal együtt összesen két évtizeden át állt blokád alatt például Bordeaux –, ám a többségi álláspont az, hogy Napóleon egyszerűen kimerítette országát, mikor az orosz sztyeppéktől Portugáliáig háborúzott. A stratégia az amerikai polgárháborúban (1861-1865) is bevált, a felülkerekedő északiak vágták el a külvilágtól a déli konföderáció kikötőit, így onnan nem indulhattak el a gyapotszállítmányok és nem érkeztek fegyverek.
Az első világháborúban az antant a központi hatalmak köré vont tengeri blokádot, hogy megfossza azokat az élelmiszer-szállítmányoktól és a kritikus nyersanyagoktól. A haditechnika fejlődésével, a katonai repülőgépek, majd a rakéták megjelenésével a tengeri blokád sokat veszített a jelentőségéből és a hatékonyságából. A tengeri hadviselés előírásait kiegészítő szabályaira 1994-ben, San Remóban írtak alá jegyzőkönyvet. Ez nemzetközi jogi értelemben inkább útmutató, mint szerződés, nem kötelező az alkalmazása.
A jegyzőkönyv értelmében a tengeri blokádot be kell jelenteni, arról a hadviselő és a semleges országokat is értesíteni kell. A blokád minden állam hajójára érvényes, semleges állam kikötőihez és tengerpartjához nem korlátozhatja a hozzáférést, és nem használható a civil lakosság kiéheztetésére. A számukra, illetve a sebesült katonáknak érkező orvosi szállítmányokat a blokádot elrendelő és működtető fél köteles átengedni.
Festmény amerikai polgárháborús tengeri csatáról
Vernon Lewis Gallery / StockTrek Images via AFP
https://youtu.be/MlB-1zELcTg?si=yCxUEl4PwMmy-0H9
