Az elektromos cégautó otthoni töltésének elszámolása egyre gyakoribb gyakorlati kérdés, amelyre a jelen összefoglaló a lehetséges megoldási módok és adózási következményeik áttekintésével ad választ.
1. Költségtérítés almérő alapján
A leginkább alátámasztható megoldás. A magánszemély az almérő által mért kWh-adatok és a tényleges villanyszámla egységára alapján számlát állít ki a társaságnak (ehhez szükséges, hogy adószáma legyen), vagy költségtérítési elszámolást nyújt be. A társaság ezt üzemanyagköltség/energiaköltség jogcímen számolja el.
Adózási vonzata a magánszemélynél: egyéb jövedelem [a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 28. §], amely után 15% szja és 13% szocho terheli – ez azonban kedvezőtlen.
2. Bérleti szerződés
A társaság bérleti szerződést köt a magánszeméllyel a töltőberendezés és az ahhoz szükséges infrastruktúra használatára, amelybe a villamosenergia-költség is beépíthető átalányszerűen. A bérleti díj a társaságnál elszámolható költség, a magánszemélynél önálló tevékenységből származó jövedelem (15% szja + 13% szocho).
Ez a megoldás tisztább jogviszonyt eredményez, azonban az adóteher hasonló, mint az 1. esetben.
3. Átalány kiküldetési rendelvény/cégautó-szabályzat alapján
Az energiaköltség átalányszerűen is megtéríthető, ha a társaságnak van cégautó-szabályzata és kiküldetési rendelvénye, azonban az Szja tv. nem tartalmaz kifejezett adómentes átalányt az elektromos töltésre magánterületen – így ez kockázatos megoldás.
4. A töltőberendezés társasági tulajdonba vétele/bérlete
Abban az esetben, ha a töltőberendezést a társaság veszi meg és telepíti (vagy bérli), a villamosenergia-költség közvetlenül a társaságot terheli. Ehhez azonban a magánszeméllyel telepítési/használati megállapodás szükséges, és a magánterületen lévő eszköz miatt felmerülhet a természetbeni juttatás kérdése.
