Hüppögő százmilliárdos oson be a stúdióba, fogai közt cégbirodalmával. Alázatosan elhelyezi ajándékát a lábtörlőn, és engedélyt kér, hogy elsomfordálhasson verés nélkül. Nem rossz! De ahogy Váci Mihály írta: még nem elég. A magyar jobboldal története rendszerváltástól rendszerváltásig ível. Igazuk volt abban, amit most nekik kell elszenvedni: áldozat nélkül nincs megváltás.
1990-ben Magyarország felszabadult. Az állampárt évek óta dolgozott a saját visszavonulásán, az oroszok békésen kicsörömpöltek. A boltokban megjelent a Milka csoki, az újságosoknál százféle kiadvány, nyíltak a kisboltok a panelházak aljában. Csak néhány naftalinszagú bácsi rázta a botját, hogy ez így nincs rendben. Hogy megúszta minden bűnös és minden ügynök. Hogy a régi elvtársaké lett a gyár és a föld. Nem értettem őket. Az országot sem érdekelték, négy év múlva visszaszavazták a szocikat, akik addigra elegáns tőkésként ígérték meg Európát.
Talán örült mindenki, hogy békében zajlott az egész. A világ legnagyobb hadserege távozott atomfegyverestül. Romániában gépfegyvertűzzel váltottak rendszert. A jogos félelem óvatossá és békülékennyé tette a népet, aztán meg már késő lett.
A mérges bácsik mondták a magukét az elcsalt és ellopott rendszerváltásról, szőttek köré mítoszokat, szavazgattak reménytelen pártocskákra. De az indulatok és fasiszta külsőségek közt rejtőző, betokosodott igazságuk nem szívódott fel.
https://hvg.hu/360/20260505_hvg-bankszektor-piactorzitas-ner-cegek-mbh-meszaros-lorinc-granit-tiborcz-istvan-mnb-otp
