Az oktatási miniszterjelölt parlamenti meghallgatásán Radics Béla fideszes képviselő ismét az iskolai „LMBTQ-propagandáról” kérdezett, mire Lannert Judit visszakérdezett: „Látott már átműtött óvodást? Én még nem.”
A mondat azért kapott ekkora figyelmet, mert egyetlen félmondatban mutatta meg a magyar közélet egyik legkülönösebb politikai konstrukcióját.
Az „átműtött óvodás” képe lassan politikai folklórrá vált. Egyszerre abszurd, vizuálisan sokkoló és érzelmileg rendkívül hatékony kifejezés, amely alkalmas arra, hogy egyetlen képbe sűrítse mindazt a kulturális szorongást, amelyet a Fidesz hosszú ideje tematizál.
A kommunikáció valódi ereje nem az egyes állítások meggyőző erejében rejlett, hanem abban, hogy teljesen különböző jelenségeket kapcsolt össze egyetlen morális csomaggá. Pedofília, pornográfia, szexuális nevelés, homoszexualitás, transzneműség, genderelmélet és drag show-k kerültek egymás mellé, mintha ugyanannak a veszélynek a különböző formái lennének. Valójában azonban eltérő természetű jogi, pszichológiai, pedagógiai és társadalomtudományi jelenségekről beszélünk: a pedofília bűncselekmény, a pornográfia médiatartalom, a szexuális nevelés pedagógiai kérdés, a homoszexualitás szexuális orientáció, a genderelmélet pedig társadalomtudományi megközelítés. A fideszes propaganda azonban fokozatosan egyetlen érzelmi térbe húzta össze ezeket, mert a morális pánik mindig egyszerűbb és politikailag hatékonyabb, mint a problémák árnyalt és szakmai megközelítése.
Ennek a kommunikációnak az volt a legerősebb mechanizmusa, hogy nem információt adott, hanem érzelmi rövidzárlatot hozott létre: nem a fogalmak tisztázásában volt érdekelt, hanem abban, hogy különböző félelmekből egyetlen általános veszélyérzetet építsen fel.
Ez a stratégia társadalomlélektani szempontból jól működött. A gyerekekkel kapcsolatos félelem az egyik legerősebb politikai trigger, különösen egy olyan környezetben, ahol a közösségi média folyamatosan a legszélsőségesebb példákat emeli ki. Egyetlen sokkoló nyugat-európai eset erősebben hat, mint bármilyen statisztika vagy árnyalt szakmai vita. Ettől még természetesen léteznek valós nyugati túlzások és rosszul megírt oktatási anyagok is, csakhogy a Fidesz nem differenciálta ezeket a jelenségeket, hanem egyetlen kulturális fenyegetéssé sűrítette őket.
