A törvényjavaslat nem egyszerű intézményi toldozgatás-foldozgatás, hanem komoly kísérlet a 2010 után kiépített propagandarendszer lebontására. A tét az, hogy a médiafelügyelet és a közmédia ki tud-e szabadulni abból a politikai függésből, amely a közszolgálatiságot pártállami propagandára, a profi újságírást lojalitásra, a társadalmi tájékoztatást pedig kormányzati gyűlöletgyárakra cserélte.
A javaslat célja a kiegyensúlyozottabb, önállóbb médiafelügyeletet és az erősebb társadalmi ellenőrzés. Három fő intézményen keresztül próbálja újrarendezni a magyar médiarendszert: az NMHH Médiatanácsán, a Független Közmédia Testületen és a Közszolgálati Tanácson keresztül. Ha ezek létrejötte valódi személyi, szervezeti és pénzügyi fordulattal jár, akkor a törvény fontos lépés lehet az átlátható, szakmailag felelős, a közt szolgáló médiarendszer újjáépítése felé.
Ugyanakkor a tervezetben erős pártpolitikai hatások érvényesülnek. A közmédia és a médiafelügyelet demokratikus átalakításának azonban nem lehet az a célja, hogy a mai kormánypárti túlsúly helyére pártpolitikai egyensúly, alkudozás vagy csatározás kerüljön. A cél az lenne, hogy a közmédia felügyeletét és a médiapiac szabályozását minél inkább eltávolítsuk a mindenkori kormánytól és a parlamenti pártok közvetlen befolyásától.
A köz médiája legyen végre valóban a közé: ne a hatalomé, ne a pártoké, ne a propagandagépezeté, hanem a polgároké.
Médiatanács: pártdelegáltak kerekasztala vagy a médiaszakma jelöltjei?
Az NMHH új Médiatanácsának feladata, hogy független hatóságként felügyelje a médiapiac működését, őrködjön a médiaszabályok betartása felett, döntsön a frekvenciákról, és fellépjen a nyilvánosság sokszínűségét, tisztességét, törvényességét sértő gyakorlattal szemben. A Médiatanács a demokratikus nyilvánosság egyik kapuőre: szabályoz, engedélyez, ellenőriz, és döntéseivel hosszú évekre befolyásolhatja a médiapiac szerkezetét.
A tervezet egyik legfontosabb újítása, hogy megpróbálja oldani a médiafelügyelet egyoldalú politikai befolyását. A javaslat szerint a Médiatanács öt tagból állna, és a jelenlegi rendszerhez képest kiegyensúlyozottabb összetételű lenne. Ez kétségtelen előrelépés. A kérdés azonban nem pusztán az, hogy több politikai szereplő (vagyis kormánypárt és ellenzéki párt) kap-e helyet a testületben. Hanem az is, hogy a médiafelügyelet legitimációja továbbra is elsősorban pártpolitikai vagy inkább szakmai és társadalmi alapokon nyugszik-e.
A politikai kiegyensúlyozottság nem azonos a függetlenséggel. A jelenlegi rendszerhez képest természetesen előrelépés, ha a médiafelügyelet nem egyetlen politikai oldal ellenőrzése alatt áll.
Hosszabb távon azonban nem az a döntő kérdés, hogy a kormánypárti és ellenzéki jelöltek aránya miként alakul, hanem az, hogy az NMHH Médiatanácsa képes-e a pártpolitikai logikától független intézményként működni.
A tervezet ez ügyben nem old fel minden feszültséget. A Médiatanács elnöke egyben az NMHH elnöke lenne. Így megmaradna a jelenlegi rendszer egyik fontos intézményi megoldása: a Médiatanács és az NMHH vezetésének egysége. Ez azért fontos, mert a médiaszabályozás függetlensége szempontjából nemcsak a testület politikai összetétele, hanem a hatáskörök koncentrációja is meghatározó. A javaslat tehát egyszerre próbálja kiegyensúlyozni a testület politikai összetételét, és közben részben megtartja a médiafelügyelet és a kormányzati kinevezési logika régi intézményi összekapcsolását.
A valódi kérdés az: hogyan tudna az új Médiatanács nem pártdelegáltak kerekasztalaként, hanem nagy szakmai tekintélyű, nyilvánosan számonkérhető, szabályozó intézményként működni?
Erre akkor lenne igazán képes, ha a Médiatanács összetétele nem politikai oldalakhoz, hanem társadalmi és szakmai funkciókhoz kapcsolódna. A Médiatanács tagjait médiaszakmai szervezetek, egyetemek és médiakutató műhelyek, alapjogi és sajtószabadság-védő szervezetek, valamint más, a nyilvánosság működésében érdekelt intézmények jelölhetnék. A parlament szerepe ebben a modellben nem a politikai delegálás, hanem a jelöltek demokratikus megerősítése lenne. A végső döntés természetesen továbbra is az Országgyűlés kezében maradhatna. Ám a jelölési folyamat, majd a Médiatanácson belüli szakmai munka elmozdulna a pártpolitikai alkutól a médiaszakmai önkormányzatiság felé. Kis lépés a törvénytervezetben, de nagy lépés a köztársaságnak.
https://hvg.hu/360/20260422_sukosd-miklos-kozmedia-koztarsasag
Ezzel elkerülhető volna, hogy az új Médiatanácsban az Orbán-korszak előtti demokratikus időszak pártos csatározásai ismétlődjenek meg. Az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület) az 1996-os médiatörvénnyel létrehozott médiafelügyeleti szerv volt. Az ORTT 1996 és 2010 között felügyelte a hazai rádiós és televíziós piacot, de működését végig erősen meghatározta a pártdelegálási logika.
Közel harminc év telt el az ORTT létrehozása óta. A most felálló új testületnek nem ORTT 2.0-ként kellene működnie: nem pártdelegáltak alku- és vétófórumaként, hanem komoly médiaszakmai tekintélyű, átláthatóan dolgozó, nyilvánosan számonkérhető médiahatóságként.
